Mindig hátborzongató belegondolni hogyan is választunk magunknak szakmát, egy életre szóló hivatást, egy testre szabott csodát vagy egy láncon cipelt nehéz terhet. Engem a pedagógus pályára teremtett a jó Isten is, pedig egy tanár sincs a felmenőim között. De miután már tízévesen a francia nyelv rejtelmeit ecseteltem a vacsorát készítő anyukámnak vagy a WC-n ülő barátnőmnek, nem volt kérdés mi lesz belőlem. Igaz a pályaválasztás kapujában messze nem voltam boldog a leendő jövőképemmel, és bevallom a neveléselmélet órákon jókat szunyókáltam, de most már az élet igazol, jó helyen vagyok a képzeletbeli pulpituson …
No, de hogy franciát tanítok majd Franciaországban sose gondoltam volna. Pár éve összefutottam a postai sorban imádott általános iskolai francia tanító nénimmel, hangosan kérdezte mi lett belőlem – én meg minta szégyelleném – a fülébe súgtam: “Francia tanár vagyok Monacóban.”
És valóban kételkedem magamban, folyton és megállíthatatlanul, mit keresek én itt?! Hiszen messze nem tökéletes a nyelvtudásom, egy-egy álmatlan éjszaka után gyakran csak idegesen dadogok… de valamit mégis csak tudhatok, ha több mint tíz éve szájról szájra adják a nevem és a telefonszámom a csillogó hercegségben. És tény, hogy sok francia anyanyelvűvel vitáztam az évek alatt, mert nem igazán látják át a nyelvük és nyelvtanuk nehézségeit, logikai összefüggéseit, kiskapuit. Ami automatikus, azt pedig nehéz továbbadni, elmagyarázni. Az energia túltengésemmel, és a „heuréka elven” évek alatt magamra ráncigált francia tudásommal, így mégiscsak érek valamit tanárként is Monacóban!
Igazából már nem tudom számon tartani a tanítványaim hosszú sorát, korát. Tanítottam – és remélem nem csak múlt időben beszélek – két évestől hetvenig, íreket, angolokat, olaszokat, finneket, spanyolokat, koreaiakat, oroszokat, németeket, svédeket, amerikaiakat, görögöket, liechtensteinieket, ausztrálokat, új-zélandiakat, philippineket de persze a magyar diákok sora sem elenyésző. Adó paradicsom révén természetesen a hírességek sem maradhattak ki a sorból, így javítgattam a kiejtését világbajnok Forma1-es pilóta, válogatott csodacsatár, és egykori Number One teniszcsillag gyerekeinek egyaránt. A magam aprócska világában én is learattam babérokat, érmeket ugyan nem kaptam, de mérhetetlen büszkeség, ha azokra a gyerekekre nézek, akik anno remegve, könnyes szemmel léptek be hozzám, ma pedig engem lekörözve hibátlanul raccsolják a gallok anyanyelvét.
Mióta több mint egy éve „bezárt” a világ, az én életem is merőben megváltozott. Alig pár tanítványom maradt, akik személyesen kérik a segítségem. Pár olasz felnőtt, és egy görög anyuka hány fittyet a vírus veszedelmeire, jelenleg az ő francia tudásukat próbálom előre lendíteni a népes on-line diáksereg mellett. Így gondoltam Nektek is adok most egy francia órát! Írásban! Erre még nem volt példa, de higgyétek el, már semmitől nem ijedek meg…
Minél több nyelvet beszél egy ember, annál jobban látja az összefüggéseket abban a nagy büdös rendszerben, amiből a magyar nyelv szinte teljességgel kilóg. Hezitáltam, de nem teszem, hozzá hogy „sajnos”, mert hát ettől vagyunk mi „szegény” kis magyarok mégiscsak gazdagabbak és többek. Még ha így jóval izzasztóbb is megtanulni bármilyen idegen nyelvet…zárójel bezárva!
No, de vágjunk bele! Az egyetlen „rendkívül hasznos” magyar eredetű szó – leszámítva persze a world famous “paprikát” – amit a franciák ismernek a „huszár”, a kiejtés viszont már hátborzongató, felejtsük el az első betűt, a másodikra pedig képzeljünk oda két pöttyöt. Megvolnánk? Félelmetes, nem de?!
A francia szavak között persze sok mindenre ráismerhetünk, ha tiszták a hallójárataink. Figyelem, most egyszerre több száz szót tanítok meg! Köszönet érte első francia udvarlómnak, aki – le a kalappal előtte – minden áron meg akart tanulni magyarul, és nem adta fel a „Répa, retek, mogyorónál …”
A szabály egyszerű, ami magyarul „ikus” az franciául kiejtve „ik” :
Fantasztikus – fantastique, tipikus – typique, katolikus – catholique, automatikus – automatique, szimetrikus – symétrique, melodikus – melodique, erotikus – erotique…. és napestig sorolhatnám. Már megérte végig olvasni, ugye?!
Aztán persze vannak szavak, amiket a párom is imád, hiszen megegyeznek a két nyelvben. Eltorzult hangon grimaszolva próbálja utánozni a magyar kiejtést: Ventilátor, radiátor, apartman, plafon, traktor, masszázs, butik… a másik kupacban a kiejtés megegyezik ugyan, (felnyerített mellettem egyet nem értését kifejezve) de mást jelentenek a szavak a „bizsu” ékszert, a „rúzs” pirosat, a „neszesszer”szükségest, a „ridikül” pedig nevetségest takar. Követhető vagyok?! A francia gyerekek ha „bonbonért” nyavalyognak, cukorkával tömik be a szájuk, és ha egy magyar gyerek minyont kér a cukrászdában, azt a francia pajtása „aranyosnak” vagy „cukinak” fogja érteni
Ha már a – szintén francia eredetű – desszerteknél tartunk, hab a tortán (franciául cseresznye a süteményen) a galloktól lopott retusál szavunk. Ezen a kedvesem vagy egy órán keresztül értetlenkedett múltkor, mert bár a szó száz százalékban francia eredetű, de egyáltalán nem használják magyar értelemben. Náluk a varrónő „retusál” – retouch – egy ruhát és nem a fényképész… Nem rossz, egy kedves tanítványom által alig pár hete felfedezett trancsírozni szó hasonlósága sem, igaz francia honban eme ige használata szép szeleteket fog eredményezni. A pálmát számomra egyértelműen a smafu, sezlony és a kaspó trió viszi el. Látnátok a fejeket, amikor ezt egy franciának elmesélem…
A kaspó titkára alig pár éve ébredtem csak rá, hiszen ki gondolná, hogy a „cache pot” kifejezés – cserepet elrejtő jelentéssel – magyarra variálható.
A sezlony eredetileg: „chaise longue” ami hosszú széket jelent.
Az aranyérmes smafu valódi írásképe lélegzetelállító : „je m’en fous” – jelentése nehezen megfogalmazható, kb nem érdekel, soha nem használtam magyarul, annál inkább itt kint…
Elég volt? Egy nyúzott olasznak, angol mankóval adott másfél órás francia óra, és egy hasonló intervallumú francia nyelvtan-matek házi írás után magyar háttérzajjal nekem is…Megyek inkább aludni, nehogy holnap dadogásba fulladjon a nap…
Folyt köv, igaz a második óra már fizetős! Bár megosztásokkal könnyen le lehet venni a lábamról…tanítványoknak egyenesen kötelező!
Au revoir! A tres bientot!