Más szemmel nézve

Nem először élem meg azt az élményt, hogy külföldit hozok kis hazánkba, hogy büszkén, ugyanakkor izgalommal és félve játszom az idegenvezetői szerepet, vajon elnyeri méltó helyét csöppnyi országom a más kultúrában nevelkedett agytekervényekben?! 

Budapest számomra, mint minden főváros hosszú évekig felért a koszos szürkeséggel, a forgalmi dugókkal, a soknemzetiségű, átláthatatlan kavalkáddal. Ha muszájból, például hivatalos papírjaim rendezése miatt ott töltöttem egy-egy napot, fejfájástól kísérve szinte hazamenekültem a biztonságos családi fészekbe… Aztán egy nap – nem is olyan régen – turistaként érkeztem a városba, pontosabban egy idelátogatót kísértem, és rá kellett csodálkoznom fővárosunk szépségeire. Mintha eddig csukott szemmel jártam volna… ha nem figyelek a minden nagyvárost degradáló hajléktalan és autó áradatra, egy meseország tárul elém! Túlzások nélkül úgy érzem; hogy fővárosunk felér Párizs vagy London nívójára, pedig mindkettőt jól ismerem … 

Hajóról a legszebb

És szerencsére nem kell beérnünk kizárólag Budapesttel, ott a magyar tenger, vagy a megannyi kisváros, megannyi látnivalójával. Persze ahogy turistaként engem se, nemcsak látványosságok érdeklik a külföldről idelátogatókat. Mivel általában fogalmuk sincs kis országunk hétköznapjairól, igazából el se tudják képzelni mi vár rájuk a határátlépés után. „Azt hittem csak szürke, iparvárosok fogadnak majd.”, „Van autópályátok?”  „Nálatok tényleg a szex körül forog az egész világ?”…és hasonló biztató mondatok közepette kezdődik a piros-fehér-zöld élmény.

Függő vagyok, sokan egyszerűen ”Sajtostejfölösnek” becéznek

Aztán megérkezünk, pálinkával indítva csapunk bele – néha a szó szoros értelmében – a lecsóba. Gasztronómiailag nem nehéz levenni őket a lábukról, elég anyu tradicionális konyhájába kimenni, vagy leugrani egy sajtos-tejfölös lángosért. A kolbásszal, körözöttel, tepertőkrémmel és persze rengeteg hagyományos főtt étellel degeszre tömött hűtő minden vendégünk tetszését elnyerte. Elég végigenni a fenséges menüsort! Bár az ablakpárkányon „rohadó” uborkát és a meggylevest, de még a hentestől kiáradó – számunkra ínycsiklandó – füstölt hús szagot is kétkedve fogadják, de hazaúton a reptérre érve azért mindenki a „túlsúlya miatt aggódik”.

A ”rohadt” uborka rohadt finom, Monacóban tíz éve egyszer se tudtam jó kovászos uborkának valót venni

Természetesen a külcsínre is adni kell, a megannyi kirándulás alatt a hazánkba látogató külföldi sok „furcsaságot” vesz észre, olyan apróságokat, ami egy magyarnak (már) nem szúr szemet a szürke hétköznapok során. És számomra is roppant érdekes ilyen szemüveggel rácsodálkozni szülőhazámra!

A falvak főútjai felett kereszteződő kábel rengeteget még soha nem szemrevételeztem úgy, mint az elmúlt hetekben. Ilyet tényleg nem lehet látni, új választott lakhelyem környékén. A rendőrök, és járőröző autóik hiánya, mint mindig, most is szembetűnő különbség volt. Franciaország, és Monaco, mint rendőrállam elképzelhetetlen lenne nélkülük, a hercegségben 70 emberre jut egy egyenruhás, ehhez képest valóban elenyésző a magyar rendőrök száma. Azért én nem hiányolom annyira őket, most is remegve számolom a napokat, vajon nem kapok-e tőlük „szerelmeslevelet” az otthoni autós száguldozásaim folyamányaként…

Az utakon közlekedve szerencsére nemcsak az úthibák tűnnek fel: a közlekedési lámpák itt kint pirosról azonnal zöldre váltanak, ezt a különbséget mindenki észrevette, sőt egyenesen irigylik a narancsszínű lámpánkat, de lehet a traktoros, és lovas kocsis közlekedési táblánkat is, amit a Cote d’Azuron – valljuk be – ritkán láthat az ember.

Az új kedvencünk!

A másik sarkalatos téma is újra előjött persze, a WC kérdés… mostani vendégem, ahogy az eddigiek se értette, hogy oldjuk meg nagydolgunkat a tányéros ülőalkalmatosságban… „Fordítva ültök rá?!” – kérdezte…. de viccet félre téve tényleg attól rettegnek, hogy egy kiadós vacsora után, a megemésztett felesleg érzékeny kis popsijukig, netán derekukig ér majd. Most stílusosan mondjam, hogy be..@rok a röhögéstől?! 

Ez a nagy teher aggasztja a külföldit Magyarország határain belül, amit muszáj feledtetnem. Történelmi látványosságainkkal, gazdag kultúránkkal, és változatos programjainkkal, fesztiváljainkkal nincs túl nehéz dogom. Idén a vírus kissé megnehezítette turista életünk, de a Balcsi így sem maradhatott ki, és a gyenesdiási strand most sem okozott csalódást, a hűsítő fürdőnk alatt a tóba menetelő népes zenekar mindenkit levett a lábáról. Záró felvonásként pedig a jó „magyar”” hekk, csodákat művel az argentin, ohh, akarom mondani a francia gyomorral…

Komplett zenekar a Balatonban

Nincs mit tenni, még visszajövünk…

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 56