Bye-bye Sweden

Hiányozni fog Svédország, sokkal jobban, mint anno Miami, pedig ott is két hónapot nyomtam le, csakhogy jó szántamból. Hiányozni fog ez az aranykalitka, még akkor is, ha az erdőn és a Balti-tenger kacifántos öblein kívül nem sokat láttam az országból. Azt mondják, szerencsém volt az időjárással, de mivel a héten kétszer is esett a hó, azért mégiscsak örömmel vágok neki a déli partnak!

Élénk zöldbe öltözött az erdő

Pedig festői csodák történtek a tájjal március vége óta. A sűrű rengeteg más, vidámabb arcát mutatja. A szürke megszűnt, a zöld viszont élénk világosra váltott, rügyeznek a fák, a fenyők is. Egy számomra ismeretlen tavasz illatát hordja a szél, amit bogarak ezrei varázsolnak még izgalmasabb muzsikává. Mintha minden egyszerre mozdult volna, harsány színek tűnnek elő a semmiből, a megtört ágak zümmögő virágkoszorúvá változtak. A mezők hol sárga, hol fehér vagy kék színben hullámoznak. Érthető, hogy a kigömbölyödött őzek minden figyelmét leköti ez az üde legelő, nem is veszik észre a közeledő gyalogost, vagy autót. Utolsó sétáimon pillangók sokasága kísért elterelve figyelmemet a kevésbé barátságos meztelen csigák hadától.

Százával ”sétáltak” mellettem
Tavaszi pompa

Persze a madarak is elárasztották a környéket, néha Hitchcock filmjében érzem magam. Minden erejüket, figyelmüket lefoglalja a fészkük építése. A széncinegék, mint apró teniszlabdák terülnek el a harmatos gyepszőnyegen, fáradhatatlanul alapanyagot keresve a nagy „építkezéshez”, a lábtörlőnket sem kímélik. A galambok még turbékolnak, a nyulak viszont már kibővült családjukkal ugrándoznak a házunk körül is. A vízi madarak egy része is már ügyetlenkedő csemetéjét terelgeti, a viharos tenger hullámai nem túl kegyesek az első úszóleckéjüket vevőkhöz.

Kis lábtörlő vandálokat a havas eső sem zavarta
Gustavsberg a tavaszi napsütésben

Mindeközben a városokat is melengetik a gyenge napsugarak, a szomszédos kisváros, Gustavsberg teraszai mind megteltek és persze Stockholm is nyitogatja szárnyait. A gyakran észak Velencéjének becézett svéd főváros egy építészeti remek, az apró szigetek, és a hozzájuk tartozó 53 híd összevisszasága teszi még festőibbé ezt az északi csodát. Ha éppen nem esik az eső, és nem fagyaszt meg a májusi szél, csodás sétákat tehetünk a színes házak között. A megannyi gigantikus építkezés némileg ront az összképen, de talán mire újra visszajön az utazási kedvünk már kész lesznek a hatalmas beruházásokkal, ami biztos vagyok benne, csak megkönnyíti és megszépíti Stockholm életét.

Ingrid Bergman ékes színháza, no meg a délutáni forgalom
Az óváros főtere mesekönyvbe illő kereskedő házaival
Hatszáz szobájával Európa egyik legnagyobb királyi palotája

Az erdő síri csendje után meglepő, hogy a 14 szigetre épült svéd főváros lüktetése egy percre sem állt meg, mintha a világot nem rázná meg a vírus katasztrófája… A virágos parkok tele napozgató nyugdíjasokkal, bandázó fiatalokkal egyaránt, a butikokban, bevásárló központokban vevők, eladók maszk és kesztyű nélkül, az utakon pedig a megszokott forgalmi dugó a munkaidő lejártával. Tény, hogy az óváros macskaköves utcácskáin nem hömpölyögtek a turisták, és csak én fényképeztem a királyi palota egytagú női (!) díszőrségét…

”Hölgyőrség” díszben a barokk királyi palota oldalában
Svéd Királyi Opera természetesen a vízparton
Tegnap délután egy belvárosi plázában

Az izgalmas gasztronómiai élményeket is sajnálom itt hagyni, nem gondoltam, hogy Európán belül még érhetnek meglepetések, főleg nem ilyen kellemesek! A friss vagy a kellemesen füstölt és fűszerezett lazac, mondhatom alap, de az erdei bogyók kifogyhatatlan ízvilága, a megannyi meglepő különféle kenyérvariáció, vagy a kapros majonézes ráksaláta örökre beírta magát a nagykönyvembe. A sült vér, vagy a mindenhez felkínált nagypohár tej ellenben nem lopta be magát a szívembe, de legalább magyarázatot adott a svédek kiemelkedő magasságára és egészségére. Bevallom, fürkésző szemeim sem találtak elhízott embert a járókelők között…

Nem malomkő, egy ”szelet” roppanós kenyér

Maradnom kellene még, hogy kiélvezhessem a rövid skandináv nyár örömeit is, és hogy találkozzak végre a nyári almát lopkodó jávorszarvassal, az évről évre visszajáró fókával, vagy a közelben lakó Björn Borggal. De talán majd máskor… mindenesetre szeretnék még én is „legelni” erről a fenséges „svédasztalról”…

Björn Borg egykori rezidenciája
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 44