Egész nap esett. No, nem a hó…tudom, csak azért tette, mert tegnap ablakot pucoltam, mindenesetre úgy látszik, végleg itt a tél! Ritka, hogy olyan hideg van a Cote d’Azurön, mint Magyarországon! Múlt héten el is rakodtam a szekrény hátuljába a fürdőruhákat…
És eközben nagy léptekben közeledik a karácsony, micsoda különleges, kettős érzelmekkel keveredett ünnep lesz az idei. Pontosan ezt tükrözi vissza Monaco város lelkes készülődése is, érthetetlen és értelmetlen dolgok történnek a fenyőünnep közeledtével, de hát minek is van mostanság értelme?!
Amikor tíz évvel ezelőtt ideköltöztem, már éppen rakodtak el a karácsonyi díszleteket, mégis érződött, a téli ünnepet itt tölteni kivételes élmény lehet. És mégsem karácsonyoztam még sohasem Monacóban! Viszont amennyit csak lehetett profitáltam a fantasztikus hangulatból, az adventi vásárból, és a valóban mesebeli dekorációból. Idén, ez is elmarad…
A hercegség szívéből, a kaszinó negyedből induló bevásárló utca a téltündér varázspálcájának érintésével minden évben már november végén átalakult. Olyan luxust, és fényeket, túlzsúfolt dekorációt még életemben soha sehol nem láttam, mint itt az év vége közeledtével.
Gyerekkoromban anno Bécsbe jártunk a karácsonyi csodáért, és a városház előtti vásár forralt borral, vagy anélkül, de mindig elérte kellő hatását. Az ízléses osztrák luxusra akkor még nem volt példa kis hazánkban, azt hittem felülmúlhatatlant látok. Az is volt egészen Monacóig, igaz itt gyakran átesnek a ló másik oldalára, és már-már giccsbe fullad a próbálkozás. Pontosabban fulladt, múlt időben beszélünk, mert rövid itt tartózkodásom alatt már látványos változás történt, mintha évről évre kihunyna egy kissé a karácsony fénye. A bevásárló utcát anno végig, mindkét oldalt vörös szőnyeg borította, és egy gömbölyű piros orrú Mikulás járt fel, és alá egész nap nagy csizmájában, hogy mosolyogva pózoljon a gyerekek, és babakocsik mellet. Minden egyes kirakatott olyan vastag és drága dekoráció díszített az utcafronton, hogy három lakást lehetett volna kidekorálni vele. Plüss figurák, igazi fa hintalovak, vagy diótörők, aprólékosan megmunkált csillagok, vagy karácsonyi gömbök tucatjai csüngtek ezerszám girlandokra fűzve a végeláthatatlan butiksor vitrinjeit övezve. Folyton azon értetlenkedtem, hogy hogy nem lopja ezt el senki?! Aztán végül a télanyó lopta el lassacskán, évről évre… az oly gyakran emlegetett láthatatlan válság az oka, ki tudja, de minden évben kevesebb lett a dekoráció. Tegnap véletlenül arra vitt az utam, és megdöbbentő volt a látvány, egy kezemen meg tudtam számolni, a hosszú utcában feldíszített üzleteket! Piros szőnyegnek és jól lakott Mikulásnak nyomát se láttam, pedig már decembert írunk…
Állam bácsi pedig megtette, amit megkövetelt a haza, az utcai fényeket már szokás szerint szeptember végén elhelyezték (?!), és kereken két hete már, hogy üzembe is helyezték őket. A modern technika már ebbe is beleütötte turcsi orrát; egyes kerületekben maguk a járókelők választhatják meg a száz százalékosan környezetbarát eco fények színeit… Eközben több helyen is láttam, ahogy sietősen, most szerelik a fénysorokat és más díszeket, mintha rémálomból eszmélnének az emberek, elmaradt az összes nagy rendezvény, de a karácsonyt mégsem törölhetjük a naptárból. A kikötőben helyet kapó karácsonyi vásárt is hiába keressük, helyette lehangoló csönd és béke honol. A Forma1-ből jól ismert medencét, a kikötő közepén azért idén is lefedték, és átalakították műjégpályává. Monacói diákigazolvánnyal egészen tavaszig ingyenesen lehet korizni, de teáért, melengető rumpuncsért már haza kell majd szaladni…
Kissé megkésve a palota karácsonyi díszletét is még a napokban szerelik, a vadonatúj kaszinótéren pedig egyelőre egy szem, árva szintetikus karácsonyfa hirdeti; még ha maszkban is álljuk körbe a fát, de azért idén is lesz karácsony…
