Jön a tavasz, vagy a nyár, mintha a kettő ugyanaz lenne Svédországban, pedig tegnap előtt még esett a hó! De ha kisüt a nap, nem számít hány fok van, a házak előtt felsorakoznak a grillsütők, no meg az apukák – ha kell sapkában és nagykabátban – „nyarasat”játszanak, a hidegtűrő, mezítlábas családtagok legnagyobb örömére…
Tény, hogy a kertben leégni már le lehet… az ózon réteg nem a legvastagabb itt északon, ezt a programot – a család barátaival ellentétben – én éppen ezért inkább kihagytam, ahogy a fürdőzést is. A napsütéses 16 fok már elegendő volt, hogy megmártózzanak a Balti-tenger fagyos habjaiban, míg én az ablak mögött vacogva drukkoltam az ünnepi eseménynek.
A tegnap esti vendégek – meghallva, hogy nem közülük való vagyok- szerényen ugyan, de mégiscsak pöffeszkedve büszkélkedtek, tudom-e hogy bevált a svéd modell, és hogy a hét elején már a WHO is letette mellettük a voksát!? Hiába érte annyi kritika a még lazának se nevezhető egészségügyi intézkedéseket, egyre több adat bizonyítja nem nyúltak mellé Svédországban. Halkabban ugyan, de hozzáfűzték, jól tudják, a veszély még messze nem ért véget!
Azért mi, a családdal valamelyest tartottuk magunkat önkéntes karanténunkhoz, keveset mozdultunk ki és ritkák voltak a látogatók is. A néha-néha vizitáló nagyszülőkre pedig kifejezetten vigyáztak, a házba be se hívták őket, teljesen elkerülték a fizikai kontaktust, az ebédet pedig kesztyűben készítették és fogyasztották el a szeles teraszon. Könnyfakasztó volt látni, ahogy a nagymama az üvegfalhoz nyomott arccal „öleli”, és babusgatja az ajtó másik oldalára tapadt, rég nem látott unokáit.
A héten egy kisváros egészségügyi intézményébe keveredtem, a portás megkérdezte, hogy vagyok? Nem esett le azonnal, naivan arra gondoltam, micsoda kedves szokás… és körülbelül ennyi volt a szűrővizsgálat. A padlón azért nagy piros matrica figyelmeztetett a távolság tartásra, az ajtóban pedig kézfertőtlenítő és 11 (!) nyelven kihelyezett tájékoztató fogadott “maradj otthon ha beteg vagy” címmel, de semmi több! Se maszk, se kesztyű… Könnyelműség vagy haditerv?!?
Ahogy mondták is, a napsugarak megérkezésével megszűnik minden probléma az országban, és valóban a bevásárló központok parkolói zsúfolásig, de a vendéglátóhelyek sem panaszkodhatnak, ahogy láttam.
Az iskolák, még a legmenőbb magánintézmények is működnek, mindössze az ajtóra akasztott tájékoztató figyelmeztet, nincs azért minden rendben…
Az ország vezető epidemiológusa szerint már majdnem elérték a „nyájimmunitást” – azt a számot, amikor a lakosság 60% immunisnak tekinthető – az új esetek száma pedig csökkenni látszik és a helyzet összességében stabilnak mondható.
Úgy tűnik tehát, nem játszott a tűzzel Svédország, vagy mégis?
Míg Franciaországból, Monacóból elárasztottak virtuális gyöngyvirágokkal, az ottani május elseji divat szerint sok boldogságot és szerencsét kívánva, addig itt északon, már tegnap este – az évszázados tradíciók szerint – mindenhol örömtüzek gyúltak. A vírusra tekintettel idén ugyan eltörölték a megszokott több méteres, óriás máglyákat és az ezzel járó népünnepélyt a városok központi területein, de azért nem maradhattunk tisztító lángok nélkül Érthető módon a fény központi szimbólum a skandináv területeken, tehát az ezzel járó zajos ünnep is. Valborg, ez a pogány tavaszünnep a sötét- világos, és a hideg-meleg határát jelenti áprilisról májusra virradóan. Méretes, tengerparti fakupacunkat családilag, együtt készítettük el, a régi szokás szerint ráhánytunk mindent, ami ócska, rossz, vagy piszkos, így nem csak a lelkünk, de egyben a kert, a ház is megtisztulhatott. Vacsora után aztán a naplemente és a tűz kettős fényében – télikabátban fagyit nyalogatva és mályvacukrot sütögetve – örvendeztünk, hogy túléltük a telet és reméljük a vírust is…