Visszaszámlálás

Örökmozgó természetem egyértelműen anyai nagyapámtól örököltem, nem nagyon bírok egy helyben maradni. Az elmúlt héten már bejártam a Monaco környéki francia területet, átruccantam Nizzába, és az olasz határ melletti kis gyöngyszemet, Mentont is bejártam. A kofferből éppen hogy csak kiszórtam a csizmákat, meg a sínadrágot, és belehúztam egy polcnyi nyári ruha kupacot. Megosztom veletek törvényszegő természetem legújabb titkát, éppen Lyonban ülök egy medence parton… Közel harminc fok van, kissé éles a váltás az alig két héttel ezelőtti skandináv havas esőhöz képest!

A pénztárosokat minden boltban plasztik fal védi

Míg Monacóban már lazítottak a szigoron, Franciaország még tartja magát, egyelőre csak az – úgynevezett – első fázisban vannak, de már reménykedve vágják a centit, talán a nyár első hónapjával véget ér a vasszigor. A citromjáról híres Mentonban, nem sok emberrel találkoztunk. Az üzletekben négyzetmétertől függően számon tartják a vevők létszámát.  A hercegségbe visszaúton viszont rendőri ellenőrzésbe ütközünk, az olasz rendszámú autókat, egytől egyig megállítják!

Reggeli szűrés Monaco irányában


A legolaszabb francia, vagy a legfranciább olasz város, Nizza persze lüktetett a maga karanténos módján. Ebben a zajos forgatagban, most se csalódtam, a boltok tárt karokkal, no meg fertőtlenítő folyadékkal fogadták a népes vásárló táborukat. Itt viszont mindenhol kötelező a maszk viselése, még a napsütötte utcákon is, a város összetételéből adódóan viszont nem tűnik fel a változás, hiszen a nők ezrei járnak amúgy is elfátyolozva! A legnagyobb élelmiszerlánc áruházában zuhanyfülkének látszó kabinokban, teljes védőfelszerelésben dolgoznak a pénztárosok. A vasútállomáson pedig minden követendő instrukció, a kijelzőkön valamint a falra, földre ragasztott matricák sokaságán szerepel. Még a vasúti kocsik ülései is jelezve vannak, kizárólag minden második vehető használatba.

Az egyik nizzai vasútállomás

Mindezen szabályokat látva kissé aggódva pakoltam be a bőröndöt az autóba. A Monaco-Lyon távolság messze meghaladja az otthonunk elhagyására engedélyezett 100 kilométeres sávot. A figyelmeztető, és kissé irigykedő baráti sms-ek ellenére nekivágtunk a több mint öt órás útnak, de azért – biztos, ami biztos – kitöltöttünk a kormány oldaláról on-line letölthető önbevallást, kissé füllentve az indoklás mezőben… Nem mondhatnám, hogy az autópályán szombati, vagy május végi csúcsforgalomba ütköztünk, sőt a pihenőhelyeken kifejezetten meglepő volt a csend. Kizárólag a benzinkutak voltak nyitva, az éttermek, büfék, vagy az ajándéktárgyakat áruló egységek továbbra is zárva tartanak. Szerencsénkre a csendőrség sem volt túl aktív ezekben az órákban, így megúsztuk ellenőrzés nélkül. Visszafelé, mivel már saját lakhelyünkre tartunk majd talán még egyszerűbb lesz.

A fiatalok nem törődnek a biztonsági távolság betartásával, a Rhone partján hűsölnek Lyonban

Lyon agglomerációjában nyár eleji, felszabadult hangulat fogadott minket, az embereket a külvárosban kevésbé gyötörte meg a karantén. Sokan persze így is panaszkodnak, március közepétől május közepéig mindenkinek nehéz volt egy helyben maradni. A vesztegzár felszámolása óta eltelt időt érthetően igyekeznek jól kihasználni, a hétvégéket a családok a folyóparton, vagy a biciklik nyergében töltötték, a maszkot több mint valószínűleg jó mélyen a zsebükbe rejtve.

Az impozáns sétálóutca forgalmát maximum a sorban állók lassítják le

Biztos, ami biztos a monacói rendszámú négykerekűt helyire cserélve vágtunk neki a több mint 500 ezres Lyon belvárosának. Az oroszlános gall centrumban is nyomott hagyott a vírus, a sétáló utcán, ahol általában mozdulni se lehet, most nyugodt sétát tehetünk. A klasszicista homlokzatok mögötti elegáns – már-már párizsias – butikok egytől egyig nyitva állnak, a vásárlásra kiéhezettek hosszú sorokban kígyóznak a bejáratok előtt, itt is él a négyzetméterenkénti létszámkorlátozás.

Sorban állás egy felkapott butik előtt

A Rhone és a Saone folyok közé ékelődött selyem fővárosának becézett település a gasztronómiában is letette a védjegyét. A rendkívül sokrétű lyoni konyhát, a város emblematikus séfje Paul Bocouse írta be végkép a világ szakácskönyvébe. De a földkerekség által ismert Bocuse d’or verseny atyjának mind a hat éttermét zárva találjuk, még az étlapot is bevették a kirakatból. „Talán jövő héttől kinyitnak majd” – súgják oda bizakodva a járókelők…

Monsieur Bocuse zárva tart

A hosszú sétát követően így hát kénytelenek vagyunk beérni egy kerti grillezéssel, a krumplit kicsit elsózzuk, a hús kicsit rágós marad, a saláta viszont a kertből való, ropogós házi… a csillagok nem az étlapon, hanem felettünk az égen ragyognak. Elindult a visszaszámlálás; ez az oly gurmand ország, sok millió ínyenc lakosával jövő keddtől talán visszatérhet a megszokott éttermébe, kedvenc kiskocsmájába, napsütötte kávézójába… igaz egyelőre csak szigorú szabályok között!  

Vacsora híján sétáltunk a Saone parton
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 44