Furcsa nyárnak nézünk elébe, legtöbbünk életében nem volt példa ehhez hasonlóhoz, vagy hát anno, az átkosban, mikor nem mehettünk sehova, maximum, a Balatonhoz. Ugyan nyílnak lassan a határok, és egyre több ország jelenti be; várja, mi az hogy várja, áhítja, óhajtja, reméli a turistákat, a pénztárcájukkal egyetembe… No, de kinek van kedve utazni? Maszkban, kesztyűben, fertőtlenítő szerektől és hőmérőktől körbevéve?!
Érdekes módon a repülőtársaságok sem szálltak el az áraikkal, pedig biztosak voltunk benne a karantén kezdetekor. Viszont elég lesz megérteni, betartani és alkalmazkodni az egyes országok által bevezetett különféle szabályok tömkelegéhez.
Monaco se különb, be kell valljam, mégis csábítalak benneteket, látogassátok meg ezt a különleges gyöngyszemet! Ritka nyugodt, csendes arcát mutatja Albert herceg apró birodalma ezen a nyáron, a tisztasággal ráadásul garantáltan nem lesz problémátok. Ha pedig már itt vagytok, egy különleges, minden kulisszatitkot feltáró idegenvezetésre mindig kapható vagyok!
A fapados légitársaságoknak köszönhetően, ha nem is kényelmesen, de továbbra is meglehetősen olcsón juthatunk el ma már Nizzába. A legolaszabb francia, vagy a legfranciább olasz nagyváros zajos, nyüzsgéséből szinte felüdülés átugrani a hercegség különleges világába. Érdemes vonattal, vagy busszal érkezni, hiszen egy autó csak költséges probléma Monacóban, de mindenképpen érdeklődjünk a meglehetősen gyakori sztrájkokról.
A térképeket böngésző turisták többsége elfelejti, hogy ez a tengerparti városka nem sík, a sűrűn egymás fölé emelkedő utcák sorában pedig nem nehéz eltévedni. Pedig liftek sokasága segíti a közlekedést, igaz, elsőre kissé bonyolult eligazodni a rendszerben. De autóval sem egyszerűbb, hiszen mint egy jól érett sajtot, Monacót alagutak sokasága szövi át, és a GPS-ek még mindig nem működnek százszázalékosan ebben az évről évre bővülő földalatti hálózatban. Ha csak pár óránk, szerencsésebb esetben pár napunk van, nehéz választás előtt állunk. De még ez esetben sem ajánlatos a tűzpiros turista buszra szállnunk, a mindössze két négyzetkilométeres mini államot gyalog, vagy a töredék áron cirkuláló helyi járatok napi jegyével is felfedezhetjük. A Forma1 szerelmeseinek kihagyhatatlan és csodás program egy „pályabejárás”, és nem kell aggódnia azoknak sem, aki egyáltalán nem követik nyomon a száguldó cirkusz eseményeit.
Startoljunk mi is a kikötőből – vonattal és a 100-as busszal érkezve is ideális kiindulási pont – egy croissantnal és egy kávéval fel is tankolhatunk az első körre… Erőnk teljében még nem is fogjuk bánni, hogy a pálya első jobb kanyarja után erősen emelkedik, elénk tárva a szebbnél szebb jachtok sokaságát. Ne felejtsünk el azért a bal oldalunkra se tekinteni, hiszen a város impozáns épületei sorakoznak szorosan egymás mellett. Az emelkedő tetején ne legyünk restek letérni az útvonalról, a Casino előtti parkot pár hete adták át a nagyközönségnek, nagy a váltás a régi, klasszikus képhez… de a lényeg az, hogy végre megérkeztünk Monte-Carlóba, Monaco leghíresebb kerületébe.
Egy ügyes fotós, vagy okos telefon segítségével pedig egyszerre örökíthetjük meg a város szívét, a Café de Paris, Hotel de Paris és a legendás Casino trióját. Ez utóbbit, megfelelő öltözet és 10 euró fejében tüzetesebben is megszemlélhetjük, de a magyar főnökség alatt futó biztonsági emberek a kaszinó halljáig ingyen is beengednek minket. És butaság lenne lemaradni erről a látványról, ha Monaco eme legrégibb és legcsodálatosabb – az Operát is magába foglaló – épületegyüttese nem trónolna közel 160 éve oly büszkén a Károly domb tetején, könnyen lehet, hogy egy unalmas nyaralóvárosban találnánk ma magunkat. Rossz idő esetén, érdemes betérni a közeli Metropole Shopping Centerbe, ne itt akarjuk a souvenireket beszerezni, de az épületet és az árcédulákat is garantáltan tátott szájjal fogjuk megcsodálni. A pályára visszatérve már lejtő segíti a továbbjutásunk, és máris a híres buszmegálló kanyarban találjuk magunkat, az F1 leglassúbb fordulójában pár perc várakozással tökéletes fotó sorozatot készíthetünk az éppen arra gördülő luxus járgányoknak köszönhetően. Tovább ereszkedve az alagút szájához érünk, halljuk ahogy a tenger a partot mossa, a pár lépésnyire lévő egyetlen szabad strand azonban sajnos idén nem ad felüdülést a kimelegedett turistáknak, viszont megpihenhetünk a varázslatos, és mindig hibátlan japánkertben.
Az utca másik oldala is kárpótol minket, hiszen csillogó vitrinek mögött világmárkák kínálják sorban egymás mellett legújabb fejlesztéseiket. Amennyiben folytatjuk megkezdett pályakörünket az alagút magával ragadó hangzavarából nyomon követhetjük a város legújabb beruházását, a tengertől elhódított területen újabb félsziget épül. A szabadba érve csodáljuk meg az alig pár éves Yacht Club modern épületét, amit aztán tengerjárók sokasága követ a legkülönbözőbb méretben és kiszerelésben.
A bokszutcához visszatérve megérdemelten nézhetünk frissítő után, mind látványban, mind árban itt a legérdemesebb. Ha az idő nem sürget minket, kivárhatjuk mikor a nap végén, a teljes kikötő szórakozó negyeddé változik. A kivilágított épületek és jachtok látványa magával ragadó, és könnyen előfordulhat, hogy egy tűzijátékba is belefutunk. Ha maradt némi erőnk innen már rövid, igaz megerőltetőbb séta a le Rocher, azaz az aprócska palota negyed felfedezése. Az éjszaka mesebeli fényeiben talán még feledhetetlenebb a panoráma és a régi házacskákkal körbevett hercegi palota látványa.
Ezzel persze csak a legszükségesebb látványosságokat pipáltuk ki, de ne feledjük Monacóba mindig érdemes visszatérni, az állandó építkezéseknek és a megszámlálhatatlan programnak köszönhetően sose fogunk unatkozni. A világ második legkisebb országa mindig kézenfekvő úti cél, akár hosszú hetekre is elegendő programot és látványosságot nyújthat. Ne feledjétek, a furcsa szituációra tekintettel idén még kedvezményesen kínálom fantasztikus idegenvezetői szolgáltatásaim, fizethettek Túró Rudival, házi pálinkával, de akár pár rúd Pick szalámival is… a számomat tudjátok?!
