Azt írja az újság, ja nem, a közösségi háló, hogy kereken öt éve ilyenkor egy Forma1-es versenypályán töltöttem egy feledhetetlen hétvégét. Akarom mondani egy volt F1-es pályán, vagy egy leendőn… de igazából akkor ez mindegy is volt.
Az 1970-ben átadott Paul Ricard ring alig pár órára van Monacótól, és miután 28 év szünet után 2018-ban újra Nagy Díjat rendeztek rajta kellemes helyzetet teremtettek a tengerparti autósport szerelmeseinek, illetve a hercegségben lakó versenyzők hosszú sorának egyaránt. A papíron monacói Lewis Hamilton kétszer is rajt-cél győzelmet aratott ezen a festői magaslaton megrendezett provence-i futamon, de idén rajthoz sem állhat ezüst nyilával. A június 26-ra meghirdetett verseny a vírushelyzet miatt elmarad, a „Circuit du Castellet” hivatalos honlapja szerint jegyek árát visszatérítik.
Anno 2015 nyarán kedvesemnek köszönhetően kerültem közel a tűzhöz, és alaposan beleszippanthattam ebbe a benzingőzös extrém világba. Azt hiszitek ritkaság az ilyen életvitel? … úgy látszik, itt lent délen nem annyira, mert két magyar barátnőm is éppen egy-egy francia pilótát „fogyaszt”. No, nem repülőgépről beszélek, „szimplán” versenyautókról! Szóval valóban úgy tűnik, az autósportnak is a Cote d’Azur a fellegvára!
És ez a mese sem most kezdődött! Egy Mercédesz nevű keresztlánnyal az oldalamon, muszáj, hogy elmeséljem az oly népszerű márka eredetét, amihez mi magyarok – mint oly sok nagydologhoz a világon – persze személyesen is ragaszkodhatunk. A sztori ráadásul ezer szállal kötődik újdonsült, azúrkék lakhelyemhez is.
A 19. század legvégén járunk, mikor az Osztrák-Magyar¨Monarchia nizzai konzulja, Emil Jellinek dúsgazdag üzletemberként vásárol magának egy már akkor is kiemelkedően teljesítő német négykerekűt. Ez a Daimler által gyártott farmotoros hintó 1899-ben elsőként fut be a még hatalmas újdonságnak számító hosszú távú autóverseny nizzai célvonalába, ezzel megpecsételve a márka sorsát. A volán mögött ülő győztes „fél magyar” 24 lóerős (!) járgányát már ekkor Mercédesznek becézve nevezi be az erőpróbára. A névadás nem véletlen, egyetlen lányáról, az akkor 9 éves Adrienne Manuela Ramona Mercedesről kapja nevét a még 80 kilométeres sebességgel se „száguldó” gépcsoda.
A sikeren felbátorodva a cseh-magyar mágnás azonnal rendel még – akkor bődületes mennyiségnek számító – 36 autót a német konstruktőrtől. Ez a 5,9 literes, immár 35 lóerős modell aztán ismét sikert sikerre halmoz a századfordulós cote d’azuri versenyeken, így nem is kérdés, hogy levédik a Mercedes márkanevet. A kocsinak köszönhetően világhíres, ám az első világháborúban teljesen elszegényedett családra három egykori villájuk is emlékeztet minket Nizza történelmi belvárosában.
Ez a nem éppen olcsó férfi mulatság pedig azóta is hódít a Mediterrán partokon. Öt évvel ezelőtt én is részese lehettem, és nem titkolom, azon a napsütötte hosszú hétvégén engem is egy háromágú csillag babonázott meg a legjobban, még akkor is, ha végül egy McLaren P1-ben próbálhattam ki a pálya szélsebes kanyarjait. A mindössze 375 példányban gyártott első sport hybride közel 1000 lóereje alaposan meglódította az adrenalin szintemet, és életre szóló élményt jelentett főleg hogy a – az egykor F3-ban brillírozó – párom tekergette a kormányt. Garantálom, „kétszázhúsz felett, tényleg elhagyod a valóságot, és valóban átértékeled magadban a világot”. A brit csoda autó ülésébe préselődve fedeztem tehát fel a tehetős pasik nem éppen új keletű hobbiját.
Az azóta újra hivatalosan Forma 1-es pályává titulált betonon, sorba bőgtek fel a legkülönlegesebb és persze drágábbnál drágább ritkaságok. Ahová a szem ellátott csillogó csodák sorakoztak, és pusztán szórakozásból koptatták költséges játékszereiket. A Paul Ricard pálya három napos luxus rendezvényén persze a család többi tagjára is gondoltak; fenséges ebéd, és esti koktél fogadta a napfényes provence-i szállásokról a helyszínre érkezőket.
Tény, hogy percet sem unatkoztunk, emlékszem a pezsgőmmel a kezemben azon törtem a kobakom, összértékben hány millió euró merül csendes állomra az éjszakai bokszutcában… tudva azt, hogy a 2,8 másodperc alatt százra gyorsuló angol gépcsoda, amiben pár kört végigsikítoztam, festése potom 60 ezer eurót kóstált. Hazafele aztán, miközben a srácok beugrottak egy egész éves fizetésemet túlszárnyaló gumi és féktárcsa cserére, végül arra jutottam, hogy a magyar államadóságot biztosan alaposan lecsökkentené, az ezen a hétvégén felsorakozott hobbiautók hada…
