A monacói történelmi nagydíjat kétévente rendezik meg a hercegségben pontosan követve az eredeti, mitikus Forma1-es pálya nyomvonalát. A leglassabb és egyben a legnehezebb versenypályán 1998 óta minden páros évben állnak starthoz a régi autók a benzingőz szerelmeseinek legnagyobb örömére. Tavaly azonban a vírus helyzet miatt elmaradt a verseny, és az idei esztendőre tolódott a zajos erőpróba. Általában két héttel a világbajnoki futam előtt csodálhatjuk meg a múzeumba illő négykerekűek vibráló „felvonulását” idén azonban április utolsó hétvégéjén mérték össze erejüket ezek a nem is annyira elavult csodák, hiszen májusban a Forma E versenynek is helyet kellett találni a szervezőknek.
2012-ben vettem részt először a történelmi GP-n, bármilyen furcsa is akkor még elenyésző volt az érdeklődés a Historique Grand Prix iránt. A jegyárak változása támasztja alá leginkább állításom, hiszen anno ingyenesen néztük végig a szombati edzés napot, a legutóbb 2018-ban megrendezetett verseny után azonban megduplázódtak (!) az amúgy is borsos árak! Pontosabban duplázódtak volna, ha az a volna, a COVID miatt ott nem lett volna. Minden fenekestől felfordult tehát, így a tizenkettedszerre megrendezett Historique futamot végül kizárólag a monacói hotelekben elszállásolt vendégek, a „lakcímkártyával” rendelkező helyiek, és az igazoltan a városban dolgozók – díjmentesen (!) – tekinthették meg. Garantáltan elmaradt tehát a busás bevétel… A biztonsági intézkedések viszont még szigorúbbak voltak, mint az előző években ráadásul – szintén vírusunknak „köszönhetően” – elmaradt a Franciaországból szokás szerint érkező rendőri segítség is, így a mini állam saját erőforrásból kényszerült megoldani a több száz fős kiesést!
Gondolkodtam, hezitáltam, mi tévő legyek, a pénteki sziesztából aztán a zúgó motorok zaja keltett, nem hiába, 16.00 körül rajtoltak a ’70-es évek leghangosabb modelljei. Összecsordult a nyál a számban, két éve már, hogy nem láttam semmilyen autóversenyt. Igaz a boltba indultam a vacsorához nélkülözhetetlen gyömbérért, de tíz perc múlva már az automobil klub alkalmazottját győzködtem, hogy a magyar személyim ellenére itt lakom, és végül megkaptam az ingyen jegyem. Nem bántam meg, bár a zaj tényleg felfoghatatlan, de annyi a látnivaló, hogy az ember agya szinte nem tudja követni.
Alig léptem fel a tribünre a nevembe ütköztem, mert bizony Monaco is tele van kalandvágyó honfitársainkkal, így aztán kellemes magyar társaságban, együtt kapkodtuk a fejünket a száguldó négykerekűek után.
A lelátók persze nem voltak tele, hogy is lettek volna, hiszen csak minden harmadik helyre adtak belépőt – mindösszesen 6500 főnek – bezzeg a jachtokról most is pezsgővel, napozva követték nyomon a versenyzőket.
Az erkélyeken is foghíjas volt a közönség és a város utcái, boltjai sem nyüzsögtek a megszokott módon, de mégiscsak olyan volt, mintha újra éledt volna Monaco. Lerázva a tél, még inkább a kijárási tilalom és a karantén keserű porát, tavaszi rügyekbe fakadt a turizmus.
A pályán száguldozó megfáradt „versenylovakat” koruk alapján hét kategóriába sorolják, így mindenki megtalálhatja, megcsodálhatja gyerekkora egykori négykerekű sztármodelljeit. A különböző évjáratok, a nap különböző időpontjaiban valós tét nélkül gurulnak a startrácsra. A legifjabbak, azaz a Gilles Villeneuve nevével fémjelzett, 1977-1980 közötti gépek mindig utolsóként mérik össze erejüket. A legszívmelengetőbbek persze a „háború előtti” járgányok, és miattuk a legfájóbb, hogy idén elmaradt a „parc fermé”
Nekem is, hát még az autósport valódi szerelmeseinek, lélegzetelállító élmény az egykori győztes modellek között sétálni. Nem is kell szerencsésnek lenni, meg-megérinthetünk egy gumit, egy alkatrészt, beleleshetünk az őszülő szerelők aprólékos munkájába, könnyen válthatunk pár szót egykoron híres, vagy újkori gazdag-hobbi pilótákkal. Magával ragadó időutazás, amire remélem, csak egy évet kell újra várnunk…. hiszen papíron jövőre újra a startkockákon sorakoznak majd, és csak egy évvel lesznek öregebbek a GP gyönyörű matuzsálemei.
Nekünk pedig itt Monacóban csak két hetet kell “unatkozni” az újabb izgalmakig, igaz akkor biztosan nem fognak felkelteni a sziesztámból. A május 8-án, negyedszerre megrendezésre kerülő Monaco E-Prix elektromos autói annyira csöndesek, hogy lehet, inkább átfordulok majd a másik oldalamra….
