Ha nem is a koronát, de valamit benyeltem Lyonban… teljesen OFF vagyok! Napok óta, mint egy zombi közlekedek a lakásban, ólomsúlyú kezek, lábak lógnak rajtam, és iszonyatosan nehezen tűröm a szűnni nem akaró negyven fokot! A klíma se segít, hol fázom, hol melegem van… pedig Monaco végre beindult, is illene is profitálnom belőle, de megint lemondtam az esti progit, és félig nyitott, irigykedő szemmel, levegő után kapkodva nézegetem, hogy pótolhatom be, az elmaradt két nyár este bizsergető hangulatát.
Nem, a „monacóiak” továbbra se jöttek vissza a városba, ki-ki maradt eredeti karanténos kezdőpontján: Oroszországtól, Ausztriáig, Svájctól, USA-ig. Hol innen, hol onnan érkezik egy-egy üzenet! Kész szerencse, hogy nem maradtam munka nélkül, négynyelvű gyerekekkel dolgozom. Szlovák mama, Németországban felnőtt lengyel papa, a szülők egymás közt lengyelül beszélnek, az iskola pedig természetesen francia nyelvű, erre segítek rá a nyári szünetben. Amikor a három és fél éves két falat főtt krumpli között lazán vált szlovákról németre, majd kér tőlem, egy pohár almalét franciául torkomon akad a szó… bár mindent megteszek, mégiscsak rémes egy vakációjuk lehet velem, két munkamán szülő mellett, viszont egy életre szóló ajándékot kapnak a pakkjukba. Mindenféle erőfeszítés nélkül! Azt már alig merem hozzátenni, hogy az iskolában lassan kezdik az olaszt, és miközben az anyukával minden titkot jól kibeszéltünk angolul, úgy tűnik a nagy (5,5 éves) mindenről képben van…. Elképesztő!
Júniusban még nekik is tartott az iskola, én meg még nagyban korrepetáltam, de már akkor is csak a nyár estéken járt az eszünk! A legnagyobb ünnepet, a nemzetit, június 14-én viszont nem élvezhettük a megszokott módon. A nyár nyitót, amire az egész ország büszkén és egyöntetűen készül, (a nagyvárosi huligánok például Molotov koktélokkal) egyszerűen elhalasztották! Pedig ahogy a nagy könyvben meg van írva egy tengerparti hegytetőn, sőt mi több, Európa legmagasabban fekvő tengerparti falujában vacsoráztunk, de ahelyett hogy százával gyönyörködhettünk volna az éjszakai tűzijátékok fényében síri csend és sötétség fogadott minket. A kaja legalább jó volt!
Az iskola végével aztán lassan-lassan beindult az élet, de az igazi ON gombot, mint minden évben tegnap nyomták meg a francia fejekben. Az autópályákon több száz kilométeres dugók, a reptereken örültek háza, megspékelve a vírus okozta szigorú megszorításokkal, persze Monaco se maradhat ki a turisták támadásából. A gazdaság talán e hónapban fellélegezhet egy cseppet, bár a tengerjárók továbbra is ki vannak tiltva a hercegség kikötőiből.
Az előírt szabályokat betartva számos program közül választhatunk, de ha csak egy élőzenés teraszozásra vágyunk, pár napja már az is lehetséges! Ma oda voltam hivatalos, a Café, de Paris teraszán magyar szavakat, magyar dalokat is hallhattam volna… majd legközelebb. Pénteken a két nyelvű szabadtéri mozit cseréltem fel a kanapé kényelmére, nem rám vall, öregeszem!
Kedden viszont nem mondhattam nemet a filharmonikusok első koncertjének, a jeles művészeket felsorakoztató zenekar március óta sehol nem mutatkozott. A rézfúvósokkal a nyár éjszakában tett időutazás a barokktól a modern filmzenékig valóban megható élmény volt egy valódi bástya öreg falai között, bár a maszk minden örömünket elrontja… A szabadtéri színház ráadásul folytatja programsorozatát, keddre muszáj lesz összeszednem magam!
Tény, hogy a legnagyobb nyári eseményeket hezitálás nélkül törölte a kormány, de szerencsére maradt program, köztük ráadásul sok ingyenes a helyiek és az idelátogatók örömére. A kikötő, mint központi gyülekező meglepően csöndes, az új – remélhetőleg csak ideiglenes – dekoráció a kevésbé tehetősek piknik telepe lett, gusztustalan szemét kupacokkal megtöltve a város legfelkapottabb negyedét.
Az Óceonográfiai Múzeum és a többi kiállítás viszont nyitva áll, a klímában ily módon hűsölni nem is rossz ötlet. Augusztus 14-én az atlétika szerelmeseit várják a stadionban, többek között – a 10 ezer méter világbajnoka – Joshua Cheptegei szerepel a rangos vendégek listáján. A kortárs művészetek kedvelői a hónap végén, 21-23 között a cirkusz sátra alatt csodálkozhatnak rá modern korunk legújabb alkotásaira, ezalatt pedig már részt vehetünk a palota melletti katedrálisban megrendezett ingyenes orgona fesztiválon is. A megújult kaszinó is újra kinyitja kapuit a turistáknak, a kissé szürke fényben csillogó felújított beton térről bizonyos határokig szabadon sétálhatunk be a város legimpozánsabb épületébe holnap reggeltől.
Persze a legkülönfélébb butikok is nyitva állnak, a kereskedők vásárlásra csábítják az egyre népesebb közönséget, illetve a strand is nyitva tart napközben, de a környező építkezések miatt, a fürdőzést nem merem jó szívvel ajánlani…
Tessék, pár apró kis baktérium, meg egy kis klíma-kór és ilyen negatív lettem, egy jó koktél és élő zene helyett itthon ülök a teraszon, és a szezon első, aprócska tűzijátékát bámulom, a citromos-gyömbér gyógyitalommal a száradó zoknik mellett… Azt hiszem, ideje valami komolyabb orvosság után nézni!
