Nem vesztem el, élek és virulok, bár kissé hervadt állapotban, nem éppen, mint a mesebeli, dús rózsabokor… bár a kartonok között néha meglehetősen szúrós a hangulatom! Nézzétek el, hogy mellőztem a blogot, de éppen költözök, napok, sőt hetek óta. Az elmúlt tíz év alatt kereken tizedszerre cserélek lakhelyet, és ráadásul már most tudom, hogy ezzel a nem éppen kellemes jubileummal még nem értek véget a kalandjaim. Jövő évben biztos, hogy újabb dobozolás vár rám, de erről majd máskor mesélek, most inkább kukkantsuk meg mi is történt Monacóban az elmúlt hetekben.
A vírus és a karantén mély sebet hagyott, a hercegség nagyon lassan ébredezik Csipkerózsika-álmából, ásítozva nyújtózik a postás, meg a butikos, a termálfürdős, és a teraszon maszkjába fülledt pincérfiú is. Alaposan elkésve, de annál nagyobb léptekben érkezett meg a nyár, „hatalmas” országunk egyetlen strandja pedig még mindig zárva tart. A 86 százalékos párától fulladozva ma kaptunk reményteljes ígéretet, hogy július első hetében kinyitják végre a két éves felújítási munkálatok miatt hónapok óta lezárt plázst. Amíg az építkezés a falaktól rejtve tovább folyik (?!) mi „nyugodtan” strandolhatunk júliusban reggel hét és este nyolc, augusztusban pedig reggel nyolc és este hét között! Ne kérdezzétek, mi se értjük, ahogy azt sem, hogy míg a bőrgyógyász titkon ránk kacsint: inkább ne pancsoljunk az építkezésektől körbezárt öbölben, addig az állam engedélyt ad a fürdőzésre. A törölközőt viszont legalább 1,5 méterre kell leterítenünk egymástól, még a családtagoknak is!
Ha nem is a hideg tengervíztől, de fel kell végre ébrednünk ebből a több mint száz napos (rém)álomból, hiszen a turistákat is csak így lehet bevonzani! Franciaország második legnagyobb reptere a nizzai, alig fél órára fekszik Monacótól, de a valós forgalmat csak tíz napja indították újra, és még mindig a teljesség igénye nélkül. Júniusban mindössze 20 várossal állt légi összekötetésbe a Cote d’Azur fővárosa, júliustól ez a szám közel nyolcvanra emelkedik túlnyomóan nemzetközi járatokkal kibővülve, persze a higiéniás szabályokra továbbra is odafigyelnek, mindent, még a levegőt is rendszeresen fertőtlenítik.
Monaco tehát lassacskán tér csak magához, az utcákon továbbra is alig látni turistát, pedig az éttermek már június 2-án kinyithattak, persze szabályok hosszú és fárasztó sorának betartásával. A maszkos pincérek a menüt gyakran a saját telefonunkon „teszik” elénk, már ha a technika ördöge tekintettel van korgó gyomrunkra. A hangos zene egyelőre tilos (!?), mert az ország egészségügyi minisztere szerint: ha túl hangosan beszélünk magasabb a fertőzés kockázatának veszélye. Se karaoké, se élőzene! A bárokban nem állhatunk, nem támaszthatjuk a pultot sem, sőt, ha nincs ülőhely, be se léphetünk az egységbe, nem csoda, ha továbbra sincs sehol hangulatos nyáresti tolongás. Ezzel viszont a vendéglátósok nem lehetnek túlzottan kibékülve…
A múzeumok, mozik, kiállítótermek is várják már a látogatókat, igaz a gyalogos forgalmat épületeken kívül-belül egyirányúsították! A világhíres kaszinó is újra nyithatta kapuit, a játékosok a biztonsági távolság szigorú betartása mellett számolgathatják fertőtlenített zsetonjaikat, dobókockáik összegét. A diszkók, a konditermek, szaunák továbbra is zárt kapukkal várják további sorsukat, de a szezonális rendezvények nagy részét is törölte Monaco önkormányzati hivatala júniustól szeptemberig. Nem tudok így beszámolni az egyre több látogatót vonzó nemzetközi tűzijáték fesztiválról, se a megannyi különböző helyen megrendezett szabadtéri koncertről. A legfájóbb érvágás egyértelműen a jacht show elhalasztása, a 30. alkalommal megrendezésre kerülő megarendezvény törléséről is a héten született végleges döntés: Hetek óta folytak a tárgyalások a világ szinten is elismert show lehetőségeiről, de a biztonsági intézkedések nehézkessége miatt most már biztos, hogy elmarad az idei luxushajók randevúja.
Valahogy mégiscsak muszáj újraindítani a gazdaságot! A remélhetőleg ébresztő csókot ki más, ha nem a herceg nyomta az ország sorsára. Tíz napja, kifejezetten II. Albert kérésére indították újra a palota előtti ünnepélyes őrségváltást. A jelképes ébresztőre a teljesen elnéptelenedett utcácskákat látva, és a kétségbeesett kiskereskedők nyomására került sor. Albert személyes sétát tett a történelmi kerületben, ahol a butikosok, éttermesek maguk panaszkodhatták el, hogy az átlagos bevételük két százalékát sem könyvelhették el júniusban. A hercegi döntés ezek után született meg, és három hónap szünet után – amire nem volt példa az első világháború óta – újra kezdték a déli őrségváltást. A tűző napon hófehérbe öltözött katonák kipirosodott homlokáról csakúgy csorog az izzadság a címeres maszk (!) alá, de a szintén álarcos turisták napról napra egyre népesebb számban készítik fotóikat, talán tényleg felébresztve az álomba szenderült kisváros gazdaságát…