Sok viccet olvashatunk a közösségi oldalakon arról, hogy a karanténban elvesztettük időérzékünket, már azt se tudjuk, milyen nap van… Valahogy én is így vagyok ezzel, kereken hét hete kerülgetem ugyanazokat a bútorokat és embereket minden áldott nap, a munka jelent némi felüdülést. Lőjetek le! Szégyen ilyet leírni…
Május elseje után kereken egy héttel, megint egy tanítás nélküli ünnepnap keseríti az életem. Hogy mit ünneplünk? Itt Svédországban már én is csak nehezen tudom nyomon követni…pedig emlékezni, megemlékezni muszáj! A naptár piros számai teszik változatosabbá, mozgalmasabbá, színesebbé szürke hétköznapjainkat!
A mai napig szívroham kerülget minden hónap első szerdáján, amikor pontban délben megszólal a filmekből és nagyanyám könnyes történeteiből ismert légiriadó fülsüketítő szirénája. Ezt a második világháború lezárása óta bevezetett félelmetes tradíciót a több mint 15.000 sziréna megfelelő működésének tesztelésére találták ki francia honban, pontosan 1,41 percnyi gyomorgörcsöt okozva sokunknak. Miért pont ennyi ideig szólnak a ma katasztrófa helyzetre tartogatott készülékek? Emléket állítva a rendszer kezdeti működésére, amikor a szakemberek mérései alapján 20 másodperc kellett, hogy, a hangszórók bemelegedjenek és 21 hogy, visszaálljon a teljes csend, a mérnökök szerint pedig egy perc kell, hogy mindenki meghallja, még az éjszakai műszak után pihenők is…
De hát emberi igényünk, hogy visszatekintsünk a múltba! Magától értetődő, hogy minden nemzet máshogy, vagy leginkább máskor emlékezik meg jeles napjairól, függ ez vallási hovatartozástól, történelemtől, és ki tudja még hány, különböző tényezőtől.
Rendkívül furcsa, akár kellemetlen szituációkba keveredhet az ember fia, ha például munkába indul mikor nem is kéne, vagy fordítva, azért mert két ország között osztja meg életét. Márpedig Monacóban nem egy olyan utca van, amelyiknek páros oldala Franciaországhoz, a páratlan pedig már a hercegséghez tartozik. Amíg pénteken a 11-es szám alatt hajnalban nyit majd a trafik, a 12 alatt délig horkolnak majd a tisztességes munkásemberek.
Kizárólag Monacóban ünneplik az ország védőszentjének, Sainte Devote-nak ünnepét január 27. dátummal. Hogy hogyan? Ne kérdezzétek, szemlesütve vallom be, valahogy minden évben lecsúszok erről a piros-fehér tűzijátékkal záruló állami eseményről. Talán majd jövőre beszámolok róla!
Fotó: visitmonaco.com
A szeplőtlen fogantatás napján, december 8-án illetve az Isten ünnepnek” keresztelt csütörtökön pontosan hatvan napra húsvéttól csak Albert herceg kis országában van munkaszüneti nap. Ez utóbbi katolikus ünnepet tartják például osztrák sógoraink is, de ünneplik Horvátországban, Portugáliában is, hogy csak Európában maradjunk. Franciaországban viszont dolgozni mennek aznap.
Macron „alattvalói” sokáig lustálkodhatnak viszont az ország nemzeti ünnepén, a Bastille ostromának világszerte ismert évfordulóján, július 14-én, már ha nem monacói a munkakönyvük.
De van két olyan keresztény ünnep is, ami munkaszünet mindkét területen, és amiről Magyarországon maximum a templomokban emlékezünk meg: ilyen a húsvét után negyven nappal eső Krisztus mennybemenetele, vagy az augusztus 15-i emléknap Szűz Mária mennybemenetelére emlékeztetve.
Tudtok még nyomon követni? Én már alig…
Pedig még el kell mondjam, hercegi napi is van Monacóban, ahol elvileg az éppen aktuális uralkodó névnapját ünnepelnénk. Ellentmondásos kissé a történet, hiszen a francophone világban mindeközben egyáltalán nem tartják a névnapokat. Talán ezért is hozta meg II Albert trónra lépésekor azt a döntést, hogy nem változtatja meg az ünnep dátumát, így továbbra is édesapjára, III Rainier hercegre emlékezünk november 19-én.
Fotó: hellomonaco.com
A galloknak is megvannak azért a kiváltságos ünnepeik, amik ráadásul egy feledékeny magyar embernek két teljes történelemórába kerülnek. Okunk van rá, ha nem értjük egyszerre, hiszen valahogy mindig a rossz oldalra kerültünk a történelem lapjain, ezért sajnos nincs is minek örvendeznünk a két nagy világégésre emlékezve. Ezalatt november 11-én az első világháború fegyverletételét, egyben győzelmüket ünneplik a világ francia nyelvű országaiban. Katonai tisztelgéssel emlékeznek a második világháború végére, és persze a németek felett diadalra is május 8-án. Ezt a mindössze 1981 óta rekonstruált „hadi” ünnepet ráadásul összekötik Algéria függetlenné válásának emlékével. Mivel azonban Monaco nem vett részt a második világháborúban, mindössze luxus nyaralóul szolgált a SS magas rangú tisztjeinek (!) így az aprócska hercegségben nem tartják ezt az ünnepet. Jogos a kérdés, miért búslakodok akkor, hogyhogy nem lesz tanítási nap a monacói oktatási intézményben?
Fotó. tv5monde.com
Még az 1939-45 között semleges svéd királyságban se ünnep május 8, én mégis ágyban maradhatok holnap. A monacói iskola a történelmi Forma1 miatt tart zárva pénteken, hiába tudjuk már hónapok óta, hogy idén a járványhelyzet miatt elmarad a Grand Prix Historic, az ígéret szép szó…
Májustól valóban öröm diáknak lenni Monacóban, először a munka ünnepe, aztán egy héttel később vagy az „öreg” vagy az elektromos autók Nagy Díja miatt lehet iskolát kerülni egy napra. A száguldó cirkusz két hétvégével megtoldott hetére, minden nebulót eltanácsolnak nemcsak az iskolalátogatástól, de még a városból is, helyet adva az F1 szerelmeseinek. Utána már jön is az angolok által fehér hétfőnek keresztelt pünkösd, majd tíz nappal később a csütörtökre eső – fent már említett – „Fete Dieu” . Innen már csak egy- két hét van a nyári szünetig…
Szülő és tanárember egyaránt tudja, ennyi szünettel megspékelve a tanítást, meg a fejlődésben lévő gyermeki agyat már nem sok jóra lehet számítani! Én viszont pozitív maradok, és azzal számolok, hogy másodszorra már nem törlik el a hazainduló repülőjáratom, így az idei – benzingőzmentes – Forma1-es szünetet már dolgos hétköznapokkal otthon ünnepelhetem!