Derült égből villámcsapásként ért minket a hír a hétvégétől elhagyhatjuk a vírus elleni egyetlen szuper hatékony védőfelszerelésünk. Vasárnaptól Franciaország enyhített, erre rohamléptekben Monaco is döntést hozott, és a nagy testvért egy nappal beelőzve már szombattól engedélyezte a maszk elhagyását közterületen. Még éppen időben hoztak döntést a nagyok, a hirtelen betört kánikulában ugyanis már komoly szenvedést jelentett minden egyes maszkos pillanat…
Bizony, bizony mindkét államban szigorúan be kellett tartani a szabályt kutyasétáltatás közbe, vagy munkába menet egyaránt, különben mélyen a zsebünkbe nyúlhattunk. A sűrűn bekamerázott Monacóban, pedig végképp nem volt kibúvó, több ismerősöm is megbüntették a több mint 20 ezer kamera egyikéből figyelve. De ennek most vége, legalábbis részben, és ki tudja meddig, hiszen a turisták által látogatott területeken, például a palotánál, a kaszinó téren – és még sorolhatnám – továbbra is érvényben maradt e terhes kötelezettség. Mivel majdnem az egész hercegség területe turisztikai látványosság, majd kereshetjük az eldugott kis utcákat, ahol sietve letéphetjük maszkunkat, hogy példamutató állampolgárként a sarkon újra magunkra húzzuk.
De mit számít, hiszen kinyitottak a bárok, teraszok egyaránt és mivel a kijárási tilalmat is enyhítették már éjfélig élvezhetjük mindezt. Az ember hirtelen azt se tudja hova kapja a fejét. A nagy csönd után szinte sokkol a rengeteg program. Kezdjük a foci EB-vel, bár még csak felszálló ágban a hangulat, de már van miről beszélni, a házak már fellobogózva, a sport szerelmesei pedig már besózva várják a folytatást. Én pedig kapom a reménykedő, biztató üzeneteket: „Reméljük, hogy nem okoz családi konfliktust nálatok a magyar-francia meccs?!”
Csütörtökön (?!) rendezték meg a ’Hercegek és Hercegnők’ nagy bálját, immár másodízben. Tiszta Disneyland! A város legimpozánsabb hotelje adott helyet a mesébe illő estélynek, ahova kizárólag diadémmal és hercegnős ruhában léphettek be a hölgyek… lám, minden – gazdag – kislány álma valóra válhat egyszer! Albert herceg kölcsönadta katonai zenekarát a nagy gálára, bár a frakkos és egyenruhás férfi vendégek között ezúttal nem is keltettek túl nagy feltűnést a kakastollas díszőrség tagjai. A menüről ki más, mint egy Michelin csillagos séf gondoskodott, a hangulatról pedig a tükröződő arany színpadra lépő művészek hada.
A hétvégénk aztán már a rugbyről szólt, bár a csupa izom egyenruhás csapatok már a héten ellepték a mini államot, a hölgyek legnagyobb örömére. Hiába keresem a szavakat, nem tudom továbbadni azt a jelenetet, amikor a strandon henteregve egyszercsak megjelenik húsz naptárba illő férfitest és szépségük teljes tudatában elkezdenek vetkőzni… Megállt a levegő, de talán még tenger anyánk is alábbhagyott a hullámzással, minden női szem rájuk szegeződött. Én is csak annyira voltam zavarban, hogy elfelejtettem a fényképezőgépemért nyúlni…A magyarázat?! A monacói stadion harmadik emeleti (!) gyepszőnyege ad otthont az olimpiai kvalifikációért harcoló 10 férfi és 12 női (!) rugby csapatnak…
Mindeközben hosszantartó, grandiózus munkálatokkal, lebontották a Forma1 hatalmas lelátóit, és azonnal megkezdték a ’Monte-Carlo Jumping’ installációját. Jumping, nem értitek?! Az ’International Jumping of Monte-Carlo’ minden bizonnyal a legelőkelőbb lovas díjugrató verseny, ahova a világ legjobb versenyzői és paripái érkeznek minden júniusban. Ja, hogy Monacóban nincs is lovas pálya?!? Miért lenne ez akadály, gyorsan csinálnak egyet, minden évben, júniusban… A Forma1-es négykerekűek helyét átveszik az igazi lóerők, szükség is van rájuk, hiszen a hercegi palota árnyékában megrendezett versenypálya – rövid, szűk, és kanyargós mivolta miatt – az egyik legnehezebb a világon. Garantált tehát az élmény!
Nem mellékesen épp a hatvanadik Monte-Carlo televízió fesztivál közepén járunk. A közönség számára ingyenes (!) rendezvényen a világ felkapott sorozatainak legnagyobb sztárjai sorakoznak fel. A meghívottakkal és/vagy város szerte elhelyezett kartonfiguráikkal bárhol “összefuthatunk”.
De a testre szabott nyárindító “dili” – valami csoda folytán – idén sem tudott elkerülni személyesen engem se. Úgy rémlik, pont a WC-t hypoztam mikor megszólalt a telefonom, alig volt pár órám, hogy az álmatlan éjszakát elfeledve valóban fel is ébredjek. Már csak azt vettem észre, hogy – az egykori Forma1-es guru – Flavio Briatore vadonatúj éttermében, no meg a monacói kikötő festői fényeiben Ruzsa Magdolna divattervező, extravagáns ruháit mutatom be a nagyközönségnek. Eközben Riz Laura búgó hangja és Botos Zsolt fergeteges gitárdallamai csendültek fel a romantikus nyár éjszakában. Mert halkan bár, de végre úja szólhat az élő zene is a városban. Hab volt a tortán, hogy Zentai Vikinek köszönhetően a Blood Lines isteni magyar gyümölcsborai kísérték az eseményt. Ezek a különleges, már-már művészi, kézműves borok itt az azúr parton is elnyerték még a kényes francia borászok elismerését is.
Igen, jól olvastátok, csak magyar neveket soroltam… valóban hihetetlen, hogy mi magyarok beleférünk, egy Monaco szintű város életébe, rangos programsorozatába… nyomot hagyva az itt lakók minden érzékszervén…Monacói magyar est!
Hadd írjam le még egyszer: monacói magyar est! Büszkén pötyögöm be ezen sorokat, ahogyan büszkén baktattam haza a párommal, a babakocsit tolva aznap este.
Ps: Szívem melengetve megjegyezte: „Azért az nem semmi, hogy a negyedik x-be lépett kismama párom divatbemutatón vesz részt a monacói kikötőben… „