Matek emeltszinten

Monaco mindössze két négyzetkilométer, csak egy kerületnyi pompa, ahol nem kérdés, a világ leggazdagabb emberei gyülekeznek. Az aprócska adóparadicsom bizonyítottan a világ legtöbb milliomosának, sőt billiomosának ad otthont. No de milyet??

Amikor – pár éve – belecsöppentem ebbe az elvarázsolt világba, a csapból is az folyt éppen, hogy nincs elég lakás a tehetősebb, vagy nagycsaládos lakosok számára. Furcsa szituációt eredményezett ez a probléma, mivel a város tényleg híján volt már a 4-5 szobás hajlékoknak is. Akik megtehették – és hát miért ne tehették volna – kibéreltek, ritkább esetben megvásároltak két egymás mellett lévő lakást. Még soha életemben nem jártam ennyi „különös” elrendezésű otthonban, ahol értetlenkedve számoltam a konyhák számát.

Persze a szobák ugyanolyan picik, a folyosók pedig ugyanolyan sötétek és szűkek maradtak, de legalább mindenkinek jutott saját szoba, saját bidés fürdővel, mert az úgy illik…

Hosszabb távú megoldásként pedig számtalan építkezés kezdődött, és a helyzet évről évre egyre csak fokozódik, madártávlatból szinte az egész város egy hatalmas, állandó konstrukciónak tűnik. A darukból ki se látszunk, az áruszállító kamionoktól pedig gyakran megbénul a közlekedés, még akkor is, ha a legnagyobb akadályokkal járó munkálatokat az éjszaka kellős közepén végzik el, látványos programot nyújtva a bulikból hazatartóknak.

Nincsen olyan utca, ahol ne épülne éppen valami, és erre a legöregebbek szerint se volt még példa a város életében.

Érdekes tehát látni, hogy ez a meglehetősen tehetős réteg relatíve picurka helyen „tengeti” hétköznapi életét. A kevésbé vagyonosak – köztük én is – pedig egyenesen aprócska zugokban húzzuk meg magunkat, csak azért, hogy elmondhassuk a város határain belül élünk. Pedig néha az utca másik oldala már Franciaország, és ez a lakbéreken is meglátszik, no meg persze az adóbevalláson is… Ki így, ki úgy taktikázik!

Ebből a jövedelmező játékból persze az ingatlanügynökségek sem maradhatnak ki, nem titok, hogy gyakran ők járnak a legjobban, erre nem is kell más bizonyíték, mint a hercegség – szó szerint – egymást érő ügynökségei a kirakatukban sorakozó legkülönfélébb hirdetésekkel. Az áraktól garantáltan földbe gyökerezik a lábunk! Szegény turisták legalább annyit fényképezik fej vakarva a kifüggesztett ajánlatokat, mint az Oceonográfiai Múzeum tiszteletet parancsoló épületét.

Huszonhét négyzetméteres stúdiót találunk már potom 1.650.000 euróért – nem, nem írtam el – valaki bátor, aki átszámolja??  A két szobás, városszéli 90 négyzetméter pedig már az öt misit súrolja, pedig ugyancsak panel feelingje van a „rezidenciának”. A modern épületek nagy része kívülről a Balaton parti szocüdülőkre hajaz, még foszlásnak indult csíkos napellenzőik is vannak, ja hogy a padló márványból van… Bocsánat, így mindjárt más! És persze a tenger kilátásról sem feledkezhetünk meg!

De ne aggódjunk, a lakások nagy része nem megvásárolható, még a legnagyobb hírességek számára sem. Ez a történet nagyon régen kezdődött, amikor egy olasz – valahol mintha azt pletykálták volna maffia közeli – család vásárolta fel az akkori hercegtől a földterületek nagy részét, azóta pedig elenyésző a lehetőség öröklakásra. Az ingatlanok 70 százaléka tehát bérelt! Négy évvel ezelőtti adat áll a rendelkezésemre, 2016-ban mindössze 33 eladást ütöttek nyélbe a tizenkét naptári hónap alatt, 453,5 millió euró összértékben…  Ki mondja meg nekem, hányadát is teszi ez ki a magyar államadóságnak? Ja, hogy nem matekóra van?!

De igen! Mert az árak akkor is az egekben járnak, ha csak bérelni szeretnénk. Ismét csak véletlenszerűen, belvárosi 23 négyzetméter, 1900 euró, plusz rezsi. Azoknak, akik kicsit jobban a pénztárcájukba tudnak nyúlni, a hercegség legújabb kerületében három szobás, 380 négyzetmétert kínálnak potom 64 ezer euróért. Havonta!!!

Az ennél drágább bérleti díjakat pedig még Monacóban is szégyellik kiírni… mert, hogy van ennél drágább is!!! Paradicsom ez tehát nemcsak az olaszoknak, a turistáknak, az ingatlanügynököknek és adókerülőknek, de a befektetőknek is!

A világ legdrágább ingatlan piaca nem ijeszti el a milliomosokat, továbbra is úgy tűnik, mindegyikük itt akar vásárolni. A híres Odeon torony kereken öt éve készült el. A város legmagasabb felhőkarcolója megosztotta, és a mai napig megosztja a véleményeket, hiszen a mögötte húzódó festői lejtő aprócska házaitól nemcsak a napfényt, de a kilátást is elveszi, az éjszaka villódzó neonfényeitől pedig nincs az a sötétítő függöny, ami megmentsen… tapasztalatból beszélek! Az üvegtorony több száz négyzetméteres, körpanorámás lakások sokaságát kínálja, kínálta piacra. A legfontosabb persze a szolgáltatások kifogyhatatlan sora, amit az itt lakók – nyilván nem ingyenesen, de – nap, mint nap élvezhetnek; a parkolás vagy az éjjel-nappali portás mondhatjuk alap, viszont az 1600 négyzetméteres SPA, masszázzsal, szaunával, medencékkel már csábító, az épületben található kávézó és étterem pedig természetesen bármikor házhoz szállít, és mindezt megkoronázza az állandó és lélegzetelállító kilátás. Azzal ne is törődjünk, hogy a teraszon a konnektor a vízcsap mellé került, illetve, hogy némely ablakot nem lehet kinyitni, súgják meg az építőmunkások…

A világ legdrágább lakása címet a 170 méter magas, 49 emeletes épület öt legfelső – 3500 m²-es – szintje érdemelte ki, állítólag egy orosz és egy kínai vetélkedtek érte éveken keresztül… megértem, én is csúszdás medencére vágytam a WC és a hálószoba közé!

De ha mindez nem lenne elég, gondoltak azokra akik, totális luxust keresnek, a tengertől elhódítva újabb félsziget van épülőben. Eddig nem létező forradalmi lehetőséget, azaz közvetlen tengerparti magánházak sorát nyújtva az érdeklődőknek. És higgyük el, nem kell őket nagyítóval keresni…

Jó számolgatást, vagy szép álmokat kívánok!