A terroristatámadásokkal vagy a vírushelyzettel kezdjem, előbbi egyelőre szerencsére elkerülte a hercegség határait?! De hiszen nem is erről akartam írni, sokkal vidámabb volt a témám, de már nincs visszaút…a béka feneke alatt vagyunk, hiába „pozitívkodom” én itt egyénileg, ha mindenhol, mindenből árad a rossz, a depresszív, a kétely, a gyilkos bizonytalanság.
Szerdán, mintha megéreztük volna, hogy az utolsó lehetőségünk, még „alaposan” megszöktünk. Ahogy az otthoni határátlépés is csak szerencse kérdése, itt is gyakran szemet hunynak és átengedtek minket az olasz határon. A nyárt idéző napot egy esti monacói sörözés zárta, ahol már feltűnt, hogy az asztalokra dobott sok okos telefonról Macron elnök komor arca köszön vissza. Franciaország első embere hivatalos beszédében ismét a karantén mellett voksolt, a szabályok nem sokban különböznek a tavaszi szigorításoktól, de szerencsére azért enyhébbek
És ma már a bőrünkön tapasztalhattuk mindezt, Franciaországot minimum december elsejéig újra vesztegzár alá vették Kizárólag igazolással lehet elhagyni bejelentett lakcímünket, ennek hiányában első körben 135 eurós, másodszori kihágás esetén már 1 500 eurós (!) büntetés vár ránk. Szerencsére a rendőrség és a csendőrség ma még elnéző volt, hétfőtől viszont komoly ellenőrzések vannak kilátásban.
Az iskolákat ezúttal nem zárták be, viszont már hat éves kortól kötelezővé tették az egész napos maszkviselést, és még ha a gyerekünket kapjuk is fel a suliból újabb, külön igazolást kell kitöltenünk, amit szerencsére legalább már a telefonunk képernyőjén is megtehetünk. Az őszi szünet hétfővel ér véget, akkor majd élesben is megtapasztalhatjuk az újabb „új rendszer” működését, mindenesetre ma már országszerte hiánycikk volt a gyerekek számára készített maszk, még akkor is, ha általában jóval drágábban (!) juthatunk hozzá, mint a felnőtt mérethez. Egyelőre a parkok, játszóterek, strandok is nyitva állnak, ám kizárólag az esetben vehetjük őket igénybe állarcunkkal felszerelve, maximálisan egy óra erejéig – és természetesen igazolással a zsebünkben – hogyha a közelben lakunk
Ezek után már szinte mellékes, hogy az olyannyira várt, végre minden generációnak némi megkönnyebbülést jelentő Halloween bulik az előttünk álló hétvégén már elmaradnak. Mindenszentek miatt legalább a virágboltok nyitva tartását engedélyezte a kormány vasárnap estével bezárólag! A kisboltok, butikok és lázongó éttermesek viszont újra zárva, csak a legszükségesebb kereskedelmi egységek, így az élelmiszer boltok, vagy például a posta várhatja klienseit jövő héttől.
Hétfőn délelőtt országszerte megemlékeznek a két hete meggyilkolt párizsi történelemtanárról minden, a vakáció után újra nyitó oktatási intézményben. A gyászt félelem járja át, az iskolai létesítmények nagy része, és természetesen az egyházi épületek előtt is fokozott biztonsági intézkedések léptek életbe. Nemcsak a csendőrség és a rendőrség, de már az idegen légiósok is vigyázzák a fokozott rendet. A csütörtök reggeli nizzai terrort már szinte fel se fogtuk. A várost átszelő sétáló utca impozáns temploma előtt nap, mint nap óriási tömeg hömpölyög, a régió fővárosában időzve én is gyakorta betértem egy kis megnyugvásért. Miközben a világhálót elárasztják a támadást megörökítő valós, véres fotók és horrorfilmbe illő videók, a szomszédos megyékből újabb terrortámadásokról kapunk hírt. A modern kori háborúk kezdeményezői, a futballszurkolók a kijárási tilalom ellenére az utcákon tüntetnek. Most joggal takarja maszk az arcukat. Elkeseredett, dühös skandálásuktól az érző embernek elszorul a torka, de a gyomra is, kíséri őket a nem titkon hasonló elveket való fegyveres erő. Hova tart ez az ország?!
Az utolsó lazább hétvégénket kezdjük tehát meg, ki tudja milyen határidővel. Az emberek mintha megőrültek volna, tegnap este csak a párizsi régióból közel 700 kilométeres – nem írtam el – forgalmi dugót jelentettek. Ki vásárolni indult, ki távoli halottaihoz, leróni kegyeletét, de sokan csak szimplán kihasználják az utolsó szabad hétvégét. Benzingőzös feszült arcok mindenütt, balesetek sokasága, végeláthatatlan sorban állás négy keréken, vagy bevásárló kocsit tolva … A boltokat újra megrohanták, ismét üresek a lisztes, tésztás, vagy WC papíros állványok.
Érthető módon, örülök, hát a Franciaországot Monacótól elválasztó láthatatlan határnak. Bár ma délután a boltban, miközben majdnem fellöktek már nem találtam meg a kedvenc spagettim, de mégis más szabályok között élhetjük meg az elkövetkező időszakot.
Albert herceg tegnap este pár percben, személyesen szólt népéhez, kihangsúlyozva hogy szerencsére nálunk nem állnak rosszul a vírus statisztikái. Valószínűleg ennek köszönhető, – és persze, ahogy a madarak is csiripelték a gazdaság fenntartása áll most az első sorban – hogy nem követjük vakon a francia szabályokat. Az éttermek, és a boltok tehát nyitva maradhatnak a mini államban. A monacói dolgozók pedig valóban a hercegség határain belül költhetik el az államtól havi három hónapon át kapott 80 eurós „ajándék” csekket, ezzel mesterségesen gerjesztve a gazdasági élet helyreállítását. Tesszük majd mindezt egy éjszakai kijárási tilalomtól korlátozva – este nyolc óra előtt, és reggel hat után – az utcákon, és mindenütt maszkot viselve öt éves korhatár felett…
Még hosszasan sorolhatnám, részletezhetném… új szabályok, határon innen, és megint mások határon túl, nem tudva melyik, hogyan, és meddig tart majd. Családok szétszakítva – édesanyám repülőjegyét indoklás nélkül törölték a héten – emberek és lassan egy egész ország fullasztó kétségek között. Vajon meddig állhat útjában egy kijárási tilalom, vagy egy papírra vetett jogszabály egy történelmi nemezt dühének, évek óta fokozódó elkeseredésének?!
