Nem mondok újdonságot azzal, hogy Monaco és a tenger elválaszthatatlanok egymástól; a napsütötte vízparti ebédek, a kikötőbeli séták, vagy az ad hoc kirándulások egy hajócska fedélzetén minden hétköznapi ember hétköznapi életének része még a strandszezon lezártával is. Csak a magyar barátaim húzzák fel kérdően a szemöldöküket, amikor azt mesélem, hogy egy jachtra járok tanítani…
A nagy kékség felé mégis ilyenkor ősszel vetődik a legtöbb figyelem, hiszen minden szeptemberben, immár kereken 30 éve benépesül a kikötő és megtartják a világ legnagyobb (!) hajós összejövetelét. A hercegség természet adta öblébe érkezik ilyenkor nemcsak a bolygónk úgynevezett „szuperjachtjainak” – 90 méternél hosszabb – többsége, de ehhez kapcsolódóan például a textil, szálloda, autó, helikopter vagy tengeralattjáró ipar krémje, hogy ők is csippentsenek egyet a lehulló morzsákból.
Mi földi halandók annyit veszünk észre az egészből, hogy szeptember elején először kiürül a kikötő, a helyiek legkülönfélébb vízi járgányai apránként átparkolnak a szomszédos városkák elé, majd pár nap alatt olyan hajócsodákkal telik meg a monacói öböl, amilyenekről csak a mesékben álmodhatunk. A bárokat esténként ellepik az öltönyös figurák bearanyozva az indián nyár buli hangulatát, a sajtó fürkész szeme láttára hírességek több mint 150 privát rendezvényen villogtatják fehérített fogsorukat reklámozva akár egy töltőtoll, vagy pezsgőmárka akár egy ruhatervező legbecsesebb remekművét. A szállodák jó előre megtelnek még a környező településeken is nehéz foglalni, és éttermes, butikos egyaránt jóllakottan dörzsölgeti a tenyerét, a nyárzárásaként még egy szuper hetet köszönhetnek ennek az évről évre nagyobb szabású programnak.
Elképesztő, és elképzelhetetlen milyen üzletek köttetnek a kiállítás négy hivatalos napja alatt, szemléltetésnek elég egy három évvel ezelőtti adat miszerint 4,5 billió eurónyi úszócsodának adott helyet az akkori ipari vásár, de hiszen már a szimpla belépő is – 300 eurót taksál egy egyszeri napijegy – szinte a megfizethetetlen kategória…. Még jó, hogy ismerősökön keresztül szinte mindig csurran cseppen egy-egy tiszteletjegy! Nem mintha jachtot akarnék venni mostanság…
Most viszont nem sok mindent látok, ha kinézek az ablakon, a város szívét képző kikötőben csend és nyugalom honol. A luxusrendezvényt már hónapokkal ezelőtt példanélküli módon lemondták, az amúgy is katasztrofális turista szezon után, az 1990-óta minden évben megrendezett „yacht show” sem adhatott enyhülést Monacónak.
A napsugarak gyengülésével, szintén ősszel indulna a másik nagy biznisz, azaz tengerjáró hajók „támadása” is… de idén velük sem számolhatnak a turizmusban dolgozók. Monaco a 2020-as évre teljesen bezárta vízi kapuit ezen úszó városok elől, pedig gyakran egyszerre kettő-három cruiser is kidobja vasmacskáját a mini állam partjai előtt.
A Cote d’Azur többi nagyvárosában sem áll jobban a helyzet, hiszen 250 utasra maximalizálták a hajósforgalmat Franciaország szerte. A folyami hajózás július közepe óta talán újra indult, bár a hírek szerint minden második járatot törölnek, de a nyugdíjasok így sem mondanak le borsos kirándulásaikról.
Más a helyzet a tengeren, ez a meglehetősen új szektor soha nem ismert még ilyen krízist. Az indulás előtti kötelező COVID tesz, valamint az állandó lázmérés, maszkviselés, fertőtlenítőfolyadék használat a fedélzeten érthetően sokaknak elveszi a kedvélt. Nem éppen így képzelünk egy felhőtlen nyaralást. A napsütéses Marseilleben 1 millióval kevesebb turistával számolnak, ha hozzátesszük hogy az adatok szerint minden utas átlagosan 100 eurót költ, érthető a kétségbeesés.
De talán jobb így, mint aggódva; váratlan kalandok között találni magunkat! A márciusi karantén az óceán kellős közepén ért egy január eleje óta világkörüli útján járó francia tengerjárót. A fedélzetén 1700 fővel a teljes hajót és személyzetét vesztegzár alá vették, kereken negyven napig senki nem hagyhatta el a járatot. A média árgus szemeitől kísérve – nyomtatott sajtó, televíziós műsorok számoltak be az egyes emberi sorsok alakulásáról – tette meg utolsó heteit, több ezer kilométerén át a Magnifica névre keresztelt gall óriás. A nemzetközi utasokra április 20-án – Marseilleben – partot érve végül várt még a hazautazás megpróbáltatása, a kötelező vírusszűrés után, ahol nem akadt pozitív eset, kit vonattal, kit autóbusszal szállítottak lakóhelyére. Arról persze nem szólt a fáma, hogyan kárpótolták a minden bizonnyal csalódott utazókat…