Bárhol is ejtem ki Monte-Carlo nevét az emberek első reakciója mindig a pénz, a gazdagság körül forog. Holott alig 200 éve Monaco a világ egyik legszegényebb országának számított, és a napi szinten a fennmaradásáért küzdött. Hogyan vált ez a picurka, és – negatív érelemben – egyszerű kis halászfalu, ilyen gyorsan Európa ékkövévé?
Hihetetlen, hogy a 19. század elején maximum a csodás klímában, valamint a tenger és a sziklák találkozásának köszönhető lenyűgöző összhangban tudtunk volna gyönyörködni Monacóba érkezve. Nyilván hogy ez a tökéletes, már-már színpadi „díszlet” szükséges volt a sikerhez, de messze nem elegendő.
Az egész Európát újra rajzoló 1848-as forradalmakkal a hercegséget körülvevő városkák is kiharcolták függetlenségüket, ezzel megbénítva az addig anyaország gazdaságát. A teljes csődből keresett tehát menekvést az akkor már több mint 500 éve Monacót uraló Grimaldi család.
A jól bevált német minta alapján kaszinó és fürdő együttes építése mellett döntöttek. Ha Hamburgban bevált, a tengerparton miért ne működhetne?
A palotával szemben, 1863-ra készült el az olasz stílusú palazzo. Most jön az idegenvezetéseim során feltett kedvenc kérdésem: Mit gondoltok, hány vendéggel büszkélkedhetett ez a minden bizonnyal impozáns és vadonatúj létesítmény az első évben???
Rossz válasz!
Az anekdota szerint egy, azaz egy szem ember látogatta meg az első monacói kaszinót fennállásának kezdeti esztendejében.
Folytassuk a logikai fejtörőt miérteket keresve!?
… hát mert legalább négy órába telt átlovaskocsizni Nizzából, ahol a legközelebbi vonat megállt…
Monaco első játékterme tehát bármilyen elképesztő is rövid úton csődbe ment és bezárt.
Végül egy német cipész lánya, és francia férje találtak gyógyírt az ezer sebből vérző miniállam problémájára. Megálmodták és létrehozták a jelenlegi város szívét. a Hotel de Paris, Café de Paris és persze a kaszinó-opera épület együttesének remekbe szabott építészeti kompozícióját. A hibából tanulva, mindeközben egészen Monacóig meghosszabbították a vasútvonalat.
Mivel mind Olaszországban, mind Franciaországban tilos volt a szerencsejáték a siker garantált volt, és megszületett Monte-Carlo, a felnőttek Disneylandje!
Sokan rosszul tudják, Károly hegy, azaz Monte-Carlo – melynek nevét az akkori uralkodó Charles III ihlette – mindössze egy a monacói nyolc kerület közül, igaz minden bizonnyal a leghíresebb.
A mindössze egy év alatt – nagyrészt helyi lakosok által – felépített eklektikus csodára méltán lehetnek büszkék a városka lakói, még akkor is, ha számukra szigorúan tilos a játék! Igaz, az 1879 óta működő kaszinó klasszikus épülete példátlan módon lassan két hónapja hogy bezárta kapuit, de egy füles szerint már nem kell sokáig várnunk a karantén végére. A kihagyhatatlan látványosság előtt minden turista, de még a hírességek is fotót készítenek magukról. Ne féljünk belépni se! Bár úgy tűnhet, szigorú örök állják utunkat, de csak a táskánk tartalmára kíváncsiak, és különben is egy kedves komáromi srác (!) a főnökük, nincs mitől aggódnunk… az épület aulája pedig magával ragadó, már itt ízelítőt kapunk a korabeli festményeknek, szobroknak, gigantikus kristály csillároknak és festett üvegablakoknak köszönhető leírhatatlan hangulatból. Ráadásul díjmentes toalett és ingyenes internet is vár ránk… és ezért még kockáz(tat)nunk se kell!
Bár a megannyi titkos különterembe nem léphetünk be, de szerény belépő ellenében tehetünk egy sétát – már ha nem hagytuk otthon a papírjainkat – a zsetoncsengéstől hangos termekben is, sőt el is játszhatjuk a belépőnk árát. Ki tudja, lehet, ránk mosolyog a szerencse!
Túlzások nélkül mondhatjuk tehát, Monacót alig pár év alatt ez az épület mentette meg a totális bukástól. És az aprócska városállam, ami szinte ismeretlen volt előtte, pillanatok alatt az elegancia, és a gazdagság szimbólumává vált. A rózsaszín „money” felhő pedig azóta is védelmezően körbe veszi ezt a kerületnyi szuper luxust…
Fotók: wikipedia.org