A COVID-19 vicc szerint 2020 szökőév, hiszen februárban 29 nap volt, márciusban 300 nap, áprilisban pedig 5 év! Valahogy így érzem én is… Főleg mióta a hét elején megtudtam, hogy továbbra is maradnom kell északi aranykalitkámban, mert a francia és a monacói karantént is meghosszabbították pár héttel.
Nem tűröm túl jól – séd – királyi életem, a semmittevést nem nekem találták ki! És mégsem ehetünk minden nap a magyar szakácskönyv szerint reggelit, ebédet és vacsorát… Hétfőtől szerencsére – a gyerekek biztosan nem értenének egyet – újra kezdődik az iskola, és legalább napi öt-hat órában nem kell a körmömet rágnom. Addig pedig járom az erdőt, és küzdök az egyre fantáziadúsabb, vagy inkább groteszkebb agyszüleményeimmel…
Ha nem süt a nap – ami április révén nem ritka probléma – és ha ráadásul egyedül indultam egészségügyi sétámra, az erdő nem éppen barátságos arcát mutatja. A fák vészjósló susogása, félelmetes nyikorgása, az ismeretlen zajok hosszú sora nem csal éppen mosolyt az arcomra. De megyek, mert menni kell, mert kidob az ágy, mert anyám 1300 kilométerről kizavart, és mert ha a lépésszámlálómra tekintek, nem tudom, hogy a dühöm, vagy a bűntudatom nagyobb-e…
Múltkor a megszokott jobb helyett balra kanyarodtam, jó döntésnek tűnt, az érintetlen erdő, a gyökerestől kidőlt mohás óriás fenyők mesebeli látványt nyújtottak. Eszembe jutottak egykori erdélyi élményeim, arról pedig öreg pajtásom transzszilván kalandja. Így írom, hogy ti is gyorsabban asszociáljatok a vámpír sztorik főhősére…
A Győrből indult haver egész napos áruszállítástól alaposan kifáradva, késő este szállás nélkül találta magát Szováta környékén. Szálloda, az eldugott kis faluban ahol éppen ráesteledett, nem volt, egy idős párhoz tanácsolták hát, akik bájos mosollyal megnyugtatták, van szabad szobájuk. Előkerült egy régies hatalmas kulcscsomó, majd az öregek azt mondták neki:
– Kövessen minket fiatalember! – nem pont így szoktak kezdődni a rémtörténetek??
A sötét éjszakában egy ódon, fa kastélyszerűséghez vezették, megmutatták az egyszerű, de takaros szobáját, patinás kis tükörrel és kereszttel a falon… majd a kezébe nyomták a kulcscsomót, hogy reggel majd dobja be a postaládába, és kedvesen, jó éjszakát kívánva elhúzták a csíkot. Magára hagyták, nem csak a szobában, de a több emeletes, tornyos, és meglehetősen kísérteties épületben a fenyőerdő kellős közepén, teljesen egyedül…
Mindannyian jól tudjuk, hogy a fiúk nem félnek semmitől! Azt is, hogy ha félnek is, be sose vallanák! Kemény éjszaka lehetett, mert ő bevallotta!
Emlékszem drága nagyanyám ruhásszekrénye milyen baljóslatú hangokat hallatott az álmatlan éjszakáimon, amikor nagyapa horkolásától nem tudtam aludni. Képzeljük el akkor ezt a valószínűleg több száz éves, kísérteties kastélyt a széles s szeles erdő közepén, a nyekergő padlójával, vajon milyen horror koncertet produkált… brrrr…
Drakula földön én sem csak a hidegtől remegnék egy ilyen éjszakán!
Hasonló gondolatokkal értem a tenger parti házhoz! Hirtelen mindent szürkének láttam, igaz a ház az is volt, de a nap közben elbújt, úgyhogy a tenger tajtékos hullámai sem tündököltek éppen azúrkéken. A fakó sziklákon álló épület szinte fölém tornyosult, bevallom, inamba szállt a bátorságom… vagy egy órára voltam a házunktól, ha itt valaki elkap, megsüt és felszeletel, vagy egy szobába zárva éheztet, hogy utána megnyúzzon, soha senki nem fogja megtudni… de még a csontjaimat se fogják megtalálni egy ekkora kerekerdőben! (remélem, jó anyám nem olvassa a bejegyzésem) na szóval, szedtem a lábam hazáig…
Tény, hogy magányos sétáim néha szorongásra adnak okot, főleg mióta munkaadómnak köszönhetően sikerült belülről is bejárnom egy ilyen magára hagyott házat. Hezitálok, hogy megsárgult lapú mesekönyvbe vagy örültek házába illet a magyar szemnek oly idegen „díszlet”… rátok bízom a döntést! De lehet, hogy én néztem túl sok horror filmet?!
Az esti híradó szerint a 10 milliós Svédországban több mint 14.000 fertőzöttet regisztráltak, és már 1540 áldozatot követelt a gyilkos kor…
Hogy a hírek után megnyugodjak, kénytelen leszek megnézni egy pszicho-thrillert, valami jó kis szaftosat, a svéd fajtából…
Álmodjatok szépeket!
