Szeptemberi nyüzsi

Az összes ősznek fancsalogva vágok neki, még itt a Cote d’Azur partjainál is. Bennem van az otthonról hozott életérzés, hogy valami elmúlt azzal, hogy véget ért a nyár… Pedig nem! Tény, hogy a karácsonyi dekorációt szerelő munkások létráit (!) kerülgetve, eléggé ellentmondásos strandra járni… De nemcsak a továbbra is kellemes időjárás miatt élmény a szeptember a monacói hercegségben, hiszen ki sem látszunk a programokból…

Minden évben meglepnek a szépség ápolási szakemberek és plasztikai sebészek által és részére rendezett három napos konferencia résztvevői. A mini állam egyébként se szégyenkezhet az agyon cicomázott emberek hiányától, no de ezen a szeptemberi hosszú hétvégén szinte botrányos méreteket ölt a várost ellepő műanyag arcok kényszeredett mosolya. Az illatfelhőt és belépő kártyájukat maguk után húzó kozmetikusok, fodrászok, és egyéb kuruzslók profitálhattak az éjszakai életből is – már ha oltási igazolvánnyal érkeztek – hiszen Monaco újra megnyitotta bárjait, teraszait…

Az augusztus vége már az iskolakezdés stresszében telik. Illik, sőt muszáj is megkérdezni a szülőktől, gyerekektől egyaránt, hogy hogy sikerült a „haza/visszatérés” – merthogy külön megnevezést érdemelt ki a szeptemberi tanévkezdés. Aztán gyorsan feledésbe merülnek az új tanárok, no meg a tankönyvek, füzetek lapjai, hiszen a tenger felé kell, hogy fordítsuk a tekintetünk…

Esélyünk sincs ellenállni, egész hónapban olyan gyönyörű hajók töltik meg Monaco kikötőjét. Hivatalos formában idén először rendezték meg a Classic Week-et, ahol száz-százhúsz éves vitorlások, hajók és persze a dekorhoz tartozó ruhák, kétkerekűek, autók, hidroplánok, gőzhajók lepték el a kikötőt. Grandiózus történelmi utazáson érzi magát az ember, önkénytelenül is csíkosba öltözve sétálgatunk hát a hófehér vitorlák, és a recsegő árbocok között, és hallgatjuk a nagyrészt angolszász matrózok kiáltozását, és az apró ágyúik dörgését. Utánozhatatlan hangverseny a gyengécske őszi huzatban…

A világversenyt is magában foglaló találkozón – a közel fél száz matuzsálem mellett – 33 különleges vitorlás vonul fel a bámészkodók nagy örömére. A legöregebb az alig 8 méteres Alcyon 1871-ből. A kikötőben ad hoc berendezett múzeumban, történelmi hátteret is kapunk a magával ragadó látnivalókhoz, de meglepő módon nem sok az érdeklődő.

Alig van idejük vitorlát bontani a recsegő csodáknak, máris a modern testvéreik veszik át a helyüket. Tavaly elmaradt, érthető módon idén még mohóbban készült mindenki a Yacht Showra. Pont mint tavasszal a Forma1 alatt, teljesen megbénul ilyenkor a város. Autóval közlekedni lehetetlen, de gyalogosan is komoly kihívás utat vágni a maszkos szervezők, rendezők tengerében. A belépők, és az eladásra kívánt termékek árától lesz annyira különleges ez az ipari vásár. Valószínűleg egyedülálló, hogy itt mindig jóval több az „eladó” mint a „vevő”. De ehhez a szektor dolgozói biztosan hozzá szoktak, és valljuk be az 500 eurós egyszeri (!) belépőjegyet kevesen engedhetnek meg maguknak.

Minden ősszel sose látott vadonatúj hajók kerülnek itt bemutatásra a várost ellepő öltönyös mérnökök örömére. Hogy tátva maradjon a szánk, elég, ha annyit tudunk, hogy az átlag hajóhossz. 50 méter a kiállításon. 1991 óta ad otthont a világ legszebb és legmodernebb szuper jachtjainak Monaco kikötője, őket követték a luxus hajókat kiszolgáló egyéb iparágak. A belső dekoratőröktől, a víztisztító berendezésekig, a hangtechnikától, a mini tengeralattjárókig, a helikopterektől, a privát jetekig (!) mindent megtalálunk a teljes kikötőt ellepő négynapos rendezvényen.� Tudva, hogy az alap felszereltségű jachtok méterét 1 millió euróban mérik, jobb bele se gondolni milyen üzletek köttetnek a monacói Yacht Show-n. Érthető, hogy a fáradt gőzt hajnalig tartó alkohol mámorban eresztik ki az akkor már nem annyira elegáns kiállítók. Idén 580 cég próbálta értékesíteni termékeit… nem csoda, hogy pár napra fellendült, mit fellendült, pezsgett a vírus terhe alatt szenvedő város éjszakai élete is…

De nemcsak lent a kikötőben, mindeközben fent a hercegi palotában is koccintásoktól volt hangos az éjszaka. A rengeteg komplikációból adódólag minden bizonnyal először és utoljára került megrendezésre jótékonysági bál a palota szigorúan őrzött udvarán. Nyolcszáz munkás egy hónapig készítette elő a terepet. A rendezvényt megelőző viharos szél azonban kis híján meghiúsította a hihetetlen mértékeket öltő szabadtéri rendezvényt.

Persze a teljes palota negyedet lezárták az ötödik alkalommal megrendezett mesebeli bál miatt, ahol a környezetvédelemre és Földünk megóvására „kalapoztak” a szervező alapítványok. Ki tudja, ki olvassa az írásaim, nem merem leírni a belépő árát… de a jótékonysági liciten a luxus ékszerektől a jachtig (!) – mi szem-szájnak (no, meg pénztárcának) ingere – minden megtalálható volt.

A valóban nagybetűs VIP vendégek a padlótól a palota tetejéig érő tükörfal előtt sem szégyenkeztek, sokan a megmaradt üveg borokkal együtt indultak haza – pont annyiba került üvegje, mint anno a havi lakbérem – vagy a szomszédos múzeum falai mögé rejtett „after partyba”.

A ’Monte-Carlo Gala for Planetary Health’ legszebbje – hercegnőnk hiányában – Sharon Stone volt, a lila ruhás hölgy díjat is átvehetett hosszú évek óta végzett karitatív és humanitárius munkásságáért.

Ezek mellett már zárójeles, hogy valami csoda folytán idén nem maradt el a „világörökség” nap, és a hónap utolsó vasárnapján ingyen és bérmentve látogathattuk végig a hercegség legkülönlegesebb intézményeit, stadion, és kaszinó, de minisztériumok, és templomok egyaránt betekintést engedtek kulisszáik mögé. Ráadásul oltás vagy PCR teszt nélkül… (?!)

Még folytathatnám a hónap eseményeit, de már október vár ránk, biztosan csöndesebben, de még mindig sok-sok napsütéssel…