Ha beütjük a netes keresőbe Monaco nevét, azonnal Forma1 témájú cikkek tömkelege röpköd majd szemünk előtt. Pedig az év 365 napjából mindössze nettó hármat tesz ki a május végi verseny, mégis jó negyedévre felborítja a város és lakóinak életét. Hogy hogyan? Megpróbálom elmesélni…
Kevesen tudják, hogy alakul át minden évben ez az aprócska ország a sebesség szentélyévé. Az első futamomra én is őrült módon készültem, főleg hogy a bátyám – minden F1-es tudásom forrása – a helyszínen, velem együtt izgulta végig a monacói versenyt. Tátott szájjal figyeltem a hónapokig tartó grandiózus átalakítás teljes menetét, igyekszem semmit sem kihagyni a látottakból…
Érthető, hogy kevés utcai futam van a világon, ha ennyi izzasztó feladattal jár. Már március végén megkezdik a város aprólékos „kibelezését”, mindent ami, mozdítható elrejtenek, sőt még azt is, ami nem tűnik annak. Vendégmunkások százai árasztják el a hercegséget és hatalmas NON STOP építkezés kezdődik, hiszen 100 ezer fő befogadására alkalmas tribünök sokaságát kell felhúzniuk a semmiből. A fülsüketítően csilingelő fém rudak gyorsan szürkévé festik az utcákat, és már jóval a versenyt megelőzően belebolondulunk a korlátok és kerítések kerülgetésébe. Szerencsére táblák segítik az előrejutásunk ezekben a végeláthatatlan metál labirintusokban, de turista legyen a talpán, aki ilyenkor elboldogul a térképen. Emellett megkezdik összeállítani a bokszutca, a rendkívül elegáns kör alakú VIP nézőtér valamint az aprócska hercegi lelátó kész elemekből álló épületegyüttesét, ami pár évvel ezelőtt kapott teljesen modern, piros-fehér designt.
Áprilisban a virágágyásokat, mérettől és tartalomtól függetlenül, egy tengerparti hatalmas mólóra hordják, mesebeli oázissá varázsolva azt a kutyasétáltatók és a bújócskázó gyerekek legnagyobb örömére. A móló melletti sétányt ellepik a tűzoltók, no meg az önkéntesek, és megszokott hétvégi programmá válik az életnagyságú makett autók felgyújtása, szerencsés esetben eloltása is. A célegyenes széles utcája, egyben a város elkerülhetetlen csomópontja is, mégis itt zajlanak a leglátványosabb munkálatok, már ha éjszakai baglyok vagyunk. Ha jó az alvókánk, varázslatnak tűnhet, hogy egyik napról a másikra az utca végi teljes körforgalmat, a tetejét díszítő hatalmas bronz szoborral egyetemben felszámolják. Ellapátolják a több köbméter földet, és az ezt körbeölelő hatalmas kőlapokat is kamionra pakolják. De a legfelfoghatatlanabb, hogy egy éjszaka alatt felmarják, majd újraaszfaltozzák – nem is akármilyen minőségben – a startvonalnak is helyet adó hosszú egyenest, teszik ezt minden áldott évben…
A megannyi utca lezárása ekkor még várat magára, de a május már-már fájdalmas a helyieknek. Nekem is az szokott lenni, mert még egyszer se hagytam ki, hogy a kerékvetőkön, vagy az alacsony korlátokon ne szerezzek valamilyen nehezen gyógyuló sérülést. Mikor a Forma1-es pályák leglassúbb kanyarját, az úgynevezett buszmegálló kanyart és a híres alagutat is lezárják a forgalom elől teljesen megbénul Monaco. Nem véletlen, hogy a lakosság szinte elmenekül ebből a zúgó felfordulásból.
Az első években valóban megdöbbentő volt számomra, hogy nem az a téma, hogy ki, honnan nézi az idegfeszítő rajtot, hanem hogy kinek, hová sikerül megszöknie Monacóból az adott esztendőben. Mindehhez pedig az iskolák, és a cégek is mosolyogva statisztálnak, hiszen amúgyis teljesen ellehetetlenedik a hétköznapi élet. Jobb is, ha a lakosság elvonul, és nem nehezíti a „kissé” túlzsúfolt helyzetet…
Érthető tehát, hogy ennyi anyagi és munka befektetéssel többszörösen is igyekeznek kihasználni a már adott infrastruktúrát. A Forma1-es versenynaptár egyik legrégebbi és legegyedibb futamának 1929 óta ad otthont a Grimaldi család, a történelmi futamnak pedig kétévente folyamatosan 2000 óta, páratlan években pedig 2015 óta az elektromos autók állnak rajthoz. Ez utóbbi versenynek nemcsak a szívmelengető motorzúgás hiánya, vagy a pálya alapos megkurtítása miatt nincs továbbra se nagy keletje. Bezzeg a Historic Grand Prix alatt megtelik a város, jó kereskedelmi vénával igyekeznek is kihasználni a hatalmas érdeklődést. A legutóbbi verseny óta duplájára emelkedtek (volna) a jegyárak, holott én anno 2012-ben még térítésmentesen gyönyörködtem végig a második világháború korabeli csodák versenyét
Remélem, választ adtam, a kérdésre, miért is forgatja fel fenekestől a monacói nagydíj a világ második legkisebb országának az életét? Bár lehet elég lehetett volna annyi magyarázat, hogy a vendéglátóegységek éves bevételük egynegyedét rakják zsebre a Forma1 három napos hétvégéje alatt! Elképzelhetetlen a szám, főleg, hogy a tengerparton a turista szezon minimum áprilistól októberig tart, de legalább ilyen hihetetlen az is, hogy idén mindez csakúgy elmarad…
Az eredeti versenynaptár szerint pontosan a Historic Grand Prix és a Forma1 között járunk fél úton, a jelenlegi utcakép viszont nem ezt mutatja! A város a karantén befejeztével is üresen tátong, mivel azonban az F1-re való a készülődést ütemszerűen megkezdték még márciusban, és a verseny eltörléséről csak jóval később született határozat, a bokszutca hatalmas magukra hagyott LEGO darabjai bénítják a kikötő mindennapos életét. Szellemvárosként várják, hogy idei különös sorsuk megpecsételődjön, és használatba vétel nélkül visszakerülhessenek a nizzai főút melletti állandó raktárterületre.
