Ilyen az élet, nincs mese

Szenvedünk, Monacóban, Franciaországban és a nappaliban egyaránt. A tenger parti gyöngyszem üres, annak ellenére, hogy remek gazdasági érzékkel nem zártak be szinte semmit. A számok viszont emelkednek, a héten csak csütörtökig közel ötven új coronás esetet regisztráltak, ami egy hivatalosan 38 ezer fős városban meglehetősen magas szám. A márciusi kezdetek óta eddig összesen 532 teszt lett pozitív.

Ismét nagy esemény előtt állunk pedig, jövő hét végén Monaco nemzeti ünnepére kerül(ne) sor. A királyi pompával megrendezett piros-fehér napra szokás szerint már hetek óta díszítgetik a várost, ilyenkor kirakatok, virágágyások, teljes épületegyüttesek öltöznek az ország nemzeti színeibe. A Grimaldi család jelképe, ami az ősi genovai gyökerekhez visz vissza minket több ezer példányban, méretben és formában köszön vissza még a legeldugottabb szegletből is.

A nemzetiszín lobogó

Monaco eme jeles napja mozgó ünnepnek számítana, ha Albert tizenöt évvel ezelőtti trónra lépésével nem változtatott volna a szabályokon. A mindenkori herceg neve napján tartott tündérmesébe illő dinom-dánomot édesapja emlékére meghagyta november 19-i dátummal, őt már úgy is négy nappal előbb felköszöntik névnapján. Ebben a nem éppen mesés esztendőben azonban a nagy eseményre való, nagy készülődés hétről hétre hunyt ki a vírus második hullámával. Először az őszi ramazúri – magyar szemmel talán egy falusi búcsúhoz hasonlítható „fete foraine” – került törlésre. A zajos és nem éppen a környezetbe illő hetekig tartó esemény minden évben alaposan felpörgeti a várost, az emberek özönlenek a kikötőbe, és perecet, vagy akár magyar kürtöskalácsot rágcsálva plüssökre lövöldöznek az elferdített csövű puskákkal. Pont, mint bárhol máshol a világon. A vásár a nemzeti ünnep csinnadrattájával ér véget minden évben november 19-én, amit előző este egy gigászi tűzijáték előz meg. Idén azonban nincs búcsú, pár hete azt is tudjuk már a piros-fehér égi parádé is elmarad.

Az elmúlt napokban döntöttek nem lesz katonai felvonulás, se ünnepélyes hercegi integetés a palota előtti főtéren. Pedig mint a tündérmesékben ott szokott összegyűlni a „pórnép” „bravók” és „hurrák” özönében remegve várva az erkély ajtó nyitását, helyette az esti híradó után a tévéképernyőkről köszönti majd a monacóiakat Grace Kelly egyetlen fia.  Albert herceg leghűségesebb és legodaadóbb hívei mindössze egy szentmise, egy rövid katonai ceremónia, és egy esti opera előadás keretei között örvendezhetnek együtt a nagy napnak, minden bizonnyal maszkban. Beleértve a résztvevő művészeket, még a gyerekkórust is!

A minden évben kilenc hónapig szerveződő (!) népünnepély elég szegényes lesz így idén, a mesébe illő képkockákat elfelejthetjük, nem érkeznek csillogó hintójukon a nagy diplomata családok, se hercegi, se királyi rokonok. A megszokott 800 (!) vendég helyett, sokkal szerényebben mindössze 400 városi, és franciaországi meghívott vesz majd részt a nagy eseményen.

A katonai kitüntetések átadására rendkívüli módon szabadtéren kerül majd sor, és minden résztvevő milicista kötelezően vírusszűrésen esik át a nagy nap előtt. Imádkozhatnak, hogy ne essen az eső…

Idén könnyen lehet ennyit látunk majd a nemzeti ünnepből

I

PS: Vírus ide vagy oda, a kalandok itt tényleg sose maradhatnak el; a tegnap esti csúcsforgalomban egy betonszállító teherautó elvesztette rakományát a városból kihaladó egyik főút alagútjában. Az okozott kavalkád leírhatatlan; a pillanatok alatti megadugó a csúcsforgalmi órák közepén blokkolta az egész várost, a mindezt megkoronázó özönvíz szerű zivatar pedig nem sokat javított a helyzeten, főleg nem a szétfolyt beton hatékony feltakarításában… Mert hát az élet tényleg nem mesebeli habos torta és valóban nem áll meg!

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 67