Micsoda sablonos közhely, rohan az idő. Na, de ha tényleg rohan? Olyan gyorsan ketyeg az új életem tikk-takkja, hogy néha úgy érzem, bekattanok. A húsvétot például – viccet félretéve – kereken egy héttel elhalasztottam, csak hogy valamennyire utolérjem magam. Szóval csak kapkodom a fejem, hogy már megint itt a május, hiszen tisztánn emlékszem a tavalyi év legszebb és legsűrűbb hónapjának minden egyes eseményére, pedig volt belőle bőven.
Novemberi utolsó bejelentkezésem óta pedig Monaco is alaposan összeszedte magát, talán már nem is volt olyan híres neves program, ami elmaradt volna.
A monacói nemzeti ünneppel záródó őszi “búcsúra” ezúttal márr nem kellett oltási igazolás, szabadon, és maszk nélkül élvezhettük a körhintákat, a karácsonyi vásáron pedig a 8 eurós (!) kürtőskalácsot is. A helyiek legnagyobb örömérere pedig újra megrendezés kerülhettek a céges bulik… náluk már csak az étterem tulajdonosok örvendeztek jobban.
Aztán villám gyorsan átröppentünk egy új évbe, mindhiába remélve megnyugvást, ez az esztendő sem tűnik pihentetőnek. A háború zaja egészen idáig elér, Albert herceg mini államában is vannak ukrán menekültek, talán mert komoly anyagi segítséget kapnak egy kis sorban állás után. Látványosan megnövekedett a kék-sárga rendszámú autók aránya is a városban, bár ezeket a csillogó, vadonatúj gigaköbcentiket elnézve, nem nagyon sajnálkozhatunk. Maximum azért, hogy nem a mi garázsunkban állnak ilyen csoda négykerekűek…
A cirkuszfesztivált idén januárban végre-végre nem mondták le, sokan tapsoltak hát a nemzetközi fellépőknek.
A 91. Monte-Carlo rally pedig talán még a szokásosnál is több embert vonzott Monacóba, csak úgy fulladoztunk a benzingőzben, no de ilyenkor senki nem panaszkodik!
Az áprilisi eleji tenisz dilire már újra fellélegezhettünk, bár azt mondják akkor is nagyon sokan voltak, de mi “helyiek” mégsem vettük észre, pedig meg szoktuk érezni a Monte-Carlo Masters turista hullámát is.
Mindeközben mi a családdal voltunk Magyarországon, és utaztunk francia honban. Volt szerencsém beleszippantani a mimóza ünnep, aztán a citromfesztivál villódzó sárga illatáradatába, sőt még márciusi havat is láttunk.
Hatalmas büszkeséggel vettem részt a “superyacht chef” előkelő versenyén, ahol két (!!!) magyarnak is szurkolhattam a kilenc legjobb között.
A monacói Yacht Club modern, hajótestet imitáló épületében, népes közönség gyűlt össze az egész napos, feszített tempójú versenyre, ahol egyetlen nőként egy győri lány, Fenyő Viktória mutatta meg főző tudományát, mellette még a budapesti Barkóczy Péterért is szorítottunk. Albert herceg azonban végül egy talján fiúnak adta át az első helyért járó elismerést.
Úgy tűnhet újra minden a régi, pedig mégsem… a boltban például elképesztő árak fogadnak minket. Amikor egy monacói panaszkodik az ?élelmiszer árakra, és megnézi, hogy mit tesz a kosarába, akkor ott tényleg baj van…
Kisebb nagyobb megszorításokat mi is észrevettük, a téli sötétséget a kirakatok harsány fénye nem zavarta meg az éjjeli órákra ugyanis kötelezően le kellett kapcsolni a világítást. A kikötői műjégpálya jegére sem pazarolták az áramot, helyette idén csak görkoroval csúszkálhattak a mozogni vágyók.
Mintha minden kissé visszafogottabb lenne, így a hangulatunk is… az időjárás pedig furcsa módon igazodik; nem emlékszem, hogy áprilisban valaha fáztam volna a Côte d’Azur-ön, most annyira, hogy kifogytak a papírzsepi tartalékjaink is. Ezt pedig egy történelmi szárazság tetézi, rettegünk az erdőtüzektől – tavasszal 80-at számoltak csak a régióban, szívszorító az ablakból nézni a tengerről nehézkesen emelkedő tűzoltó repülőket – lassan már a személyes vízfogyasztást is korlátozzák…
Na, de minden kiderül a következő hetekben, hiszen itt van újra május, jön újra az év nagybetűs eseménye. Tudjuk-e fokozni a tempót vagy megállítani a száguldó pillanatot? …fel tudja-e rázni az amúgy kissé lecsengőben lévő Forma1 Monacót?!?
Kiderül, mi biztosan ott leszünk…
Mint ahogy voltunk hegyen, vízen, levegőben, erdőben, homokos strandon az elmúlt félévben. Sírtunk sokat, és szerencsére még többet nevettünk. Volt aki időközben szobatiszta lett, és volt aki megtanult járni… mondom, csak kapkodom a fejem tikk-takk és kit-kat rohan az idő
